| dbo:abstract
|
- A nemzetbiztonsági szolgálatok - mint minden demokratikus jogállamban - Magyarországon is kiemelt szerepet töltenek be az ország és az állampolgárok biztonságának garantálásában. Az egykori „keleti blokk" tagjaként Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége különösen kényes kérdés. A szolgálatok kapcsán sokakban máig az egykori belső elhárítás, az úgynevezett III/III. képe jelenik meg. Mindemellett, többek között annak következtében, hogy feltételezések szerint számos, az egykori állambiztonsági szervek által készített irat semmisült meg vagy tűnt el nyomtalanul, továbbra is erős a bizalmatlanság a nemzetbiztonsági szolgálatokkal szemben. A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége alapvetően arra irányul, hogy információkkal lássák el a politikai - vagy katonai - döntéshozókat. Ennek megfelelően beszélhetünk polgári, valamint katonai nemzetbiztonsági szolgálatokról. Egyes országokban - így Magyarországon is - külön léteznek katonai és polgári hírszerzéssel, valamint elhárítással foglalkozó szolgálatok. Tevékenységük jellege, az információ megszerzésének „körforgása" azonban nagyrészt mindenhol azonos: a tervezést, feladatok meghatározását követi a szükséges információk beszerzése, majd pedig azok feldolgozása, elemzése/értékelése történik meg. Ezáltal a döntéshozó kezébe már a megszerzett információkat logikailag-tartalmilag összegző, következtetéseket is tartalmazó összefoglalás kerül. A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatai is alkalmazzák mind a humán, technikai és a nyílt forrású információszerzés eszközeit. Ezzel együtt mindenképpen ki kell emelni, hogy a titkos információgyűjtést (különösképpen magyar állampolgárok ellen) szigorú jogi szabályozás érinti. Nagy részben - megint csak a pártállami múlt miatt - sokan gondolják úgy, hogy a titkosszolgálatok akárkit, külső ellenőrzés nélkül „megfigyelhetnek", amennyiben az a szolgálatok érdekében áll. Emiatt különösen fontos megismerkedni a nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő legfőbb törvényekről, a civil kontrollról. (hu)
- A nemzetbiztonsági szolgálatok - mint minden demokratikus jogállamban - Magyarországon is kiemelt szerepet töltenek be az ország és az állampolgárok biztonságának garantálásában. Az egykori „keleti blokk" tagjaként Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége különösen kényes kérdés. A szolgálatok kapcsán sokakban máig az egykori belső elhárítás, az úgynevezett III/III. képe jelenik meg. Mindemellett, többek között annak következtében, hogy feltételezések szerint számos, az egykori állambiztonsági szervek által készített irat semmisült meg vagy tűnt el nyomtalanul, továbbra is erős a bizalmatlanság a nemzetbiztonsági szolgálatokkal szemben. A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége alapvetően arra irányul, hogy információkkal lássák el a politikai - vagy katonai - döntéshozókat. Ennek megfelelően beszélhetünk polgári, valamint katonai nemzetbiztonsági szolgálatokról. Egyes országokban - így Magyarországon is - külön léteznek katonai és polgári hírszerzéssel, valamint elhárítással foglalkozó szolgálatok. Tevékenységük jellege, az információ megszerzésének „körforgása" azonban nagyrészt mindenhol azonos: a tervezést, feladatok meghatározását követi a szükséges információk beszerzése, majd pedig azok feldolgozása, elemzése/értékelése történik meg. Ezáltal a döntéshozó kezébe már a megszerzett információkat logikailag-tartalmilag összegző, következtetéseket is tartalmazó összefoglalás kerül. A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatai is alkalmazzák mind a humán, technikai és a nyílt forrású információszerzés eszközeit. Ezzel együtt mindenképpen ki kell emelni, hogy a titkos információgyűjtést (különösképpen magyar állampolgárok ellen) szigorú jogi szabályozás érinti. Nagy részben - megint csak a pártállami múlt miatt - sokan gondolják úgy, hogy a titkosszolgálatok akárkit, külső ellenőrzés nélkül „megfigyelhetnek", amennyiben az a szolgálatok érdekében áll. Emiatt különösen fontos megismerkedni a nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő legfőbb törvényekről, a civil kontrollról. (hu)
|
