| dbo:abstract
|
- A tájházak vagy falumúzeumok olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős (esetleg népi műemlékeknek minősített) épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, a gazdasági épületeket vagy a kezdetlegesebb ipari létesítményeket mutatják be. A tájház az adott település közösségi helyszíneként működik, aktívan részt vesz az oktatás és a helyi hagyományos tudás élővé tételében, megőrzésében. 1949-ben az új műemléki törvény elismerte a objektumait is műemléknek, s megkezdődött az egész országra kiterjedő műemlékkutatás. A tájházak fénykora az 1970-80-as évekre esett, ekkor alapították a legnagyobb számban szerte az egész országban. Egyes megyékben a megyei múzeumok vezetésével tájházak láncolatát alakították ki, amelyek tudományosan és muzeológiai szempontból jól megalapozottan mutatták be az adott megye népi építészetének és életmódjának sajátosságait. Máshol helyi, személyes vagy közösségi indíttatásból hoztak létre tájházakat. Magyarországon ma közel 500 tájház található, s ezek tárgyi kulturális örökségünk jelentős számú, több tízezer emlékét őrzik. A tájházak érdekképviseletére, szakmai koordinálására alakult 2002. november 26-án a Magyarországi Tájházak Szövetsége civil szervezetként, majd 2017. áprilisában a Szabadtéri Néprajzi Múzeum önálló ágazataként létrejött a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága. A magyarországi tájházhálózat az UNESCO világörökség várólistáján szerepel. (hu)
- A tájházak vagy falumúzeumok olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős (esetleg népi műemlékeknek minősített) épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, a gazdasági épületeket vagy a kezdetlegesebb ipari létesítményeket mutatják be. A tájház az adott település közösségi helyszíneként működik, aktívan részt vesz az oktatás és a helyi hagyományos tudás élővé tételében, megőrzésében. 1949-ben az új műemléki törvény elismerte a objektumait is műemléknek, s megkezdődött az egész országra kiterjedő műemlékkutatás. A tájházak fénykora az 1970-80-as évekre esett, ekkor alapították a legnagyobb számban szerte az egész országban. Egyes megyékben a megyei múzeumok vezetésével tájházak láncolatát alakították ki, amelyek tudományosan és muzeológiai szempontból jól megalapozottan mutatták be az adott megye népi építészetének és életmódjának sajátosságait. Máshol helyi, személyes vagy közösségi indíttatásból hoztak létre tájházakat. Magyarországon ma közel 500 tájház található, s ezek tárgyi kulturális örökségünk jelentős számú, több tízezer emlékét őrzik. A tájházak érdekképviseletére, szakmai koordinálására alakult 2002. november 26-án a Magyarországi Tájházak Szövetsége civil szervezetként, majd 2017. áprilisában a Szabadtéri Néprajzi Múzeum önálló ágazataként létrejött a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága. A magyarországi tájházhálózat az UNESCO világörökség várólistáján szerepel. (hu)
|
