| dbo:abstract
|
- A Magyar–Olasz Bank Rt. 1920–1948 között Magyarországon működött pénzintézet. 1920. április 19-én alapította egy szindikátus, amelyet Camillo Castiglioni (1879–1957) trieszti bankár vezetett, az alapításnál komoly szerepet töltött be a . Az új alapítás rövid idő alatt a legnagyobbak közé emelte a bankot, a két világháború közötti időszak 5 legnagyobb bankok egyike lett. A Banca Commerciale Italiana jelenlegi pénzintézeti utóda a ma is működő . Mintegy 493 millió korona alaptőkével kezdte meg működését, 1928-ban alaptőkéje már 20 millió pengő volt. A bank üzleti tevékenysége váltók, csekkek és közraktári jegyek leszámítolására, záloglevelek, értékpapírok, vételére és eladására, pénzbetétek elfogadására, jelzálogkölcsönök folyósítására, záloglevelek kibocsátására, mező- és erdőgazdasági birtokok adásvételére, ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok alapítására és hiteligényeik kielégítésére terjedt ki. Működésének első éveiben jelentős érdekeltségei voltak. 1920-ban megszerezte a -t, a és Faipar Rt-t, a . és a . részvénytöbbségét. 1921-ben más bankokkal közösen szindikátusban megvásárolta az és a . részvényeit. 1936. január 1-jén magába olvasztotta a , ezzel tekintélyes ipari, mezőgazdasági és közlekedési vállalatok tulajdonosa lett. Az 1929–1930-ban bekövetkezett gazdasági válság után a Magyar–Olasz Bank változtatott üzletpolitikáján és fokozatosan visszavonult az ipar finanszírozásától és csak a szorosan vett banki tevékenységekre koncentrált. Érdekeltségein kivétel nélkül túladott. A magyar állam 1932-ben megvásárolta a Magyar–Olasz Banktól a helyiérdekű vasutak üzemeltetési jogát. A bank vagyonmérlege a gazdasági válság alatt megközelítette a 36 millió dollárt. A második világháború alatt a Magyar–Olasz Bank üzleti eredményei még kedvezőbbek voltak, de osztalékot már 1939-től nem fizetett. 1945 után a bank működése elé sok akadályt gördítettek. Az olasz tisztviselők elmenekültek az országból. Az igazgatóság létszáma három főre csökkent. A bank kizárólag a látra szóló kihelyezhető részének hozamából tartotta el magát, alkalmazottait már nem tudta kifizetni, jelentős köztartozásokat halmozott fel. Az ideiglenes igazgatóság kérésére, 1948 januárjában a Pénzügyminisztérium elrendelte a Magyar–Olasz Bank felszámolását. (hu)
- A Magyar–Olasz Bank Rt. 1920–1948 között Magyarországon működött pénzintézet. 1920. április 19-én alapította egy szindikátus, amelyet Camillo Castiglioni (1879–1957) trieszti bankár vezetett, az alapításnál komoly szerepet töltött be a . Az új alapítás rövid idő alatt a legnagyobbak közé emelte a bankot, a két világháború közötti időszak 5 legnagyobb bankok egyike lett. A Banca Commerciale Italiana jelenlegi pénzintézeti utóda a ma is működő . Mintegy 493 millió korona alaptőkével kezdte meg működését, 1928-ban alaptőkéje már 20 millió pengő volt. A bank üzleti tevékenysége váltók, csekkek és közraktári jegyek leszámítolására, záloglevelek, értékpapírok, vételére és eladására, pénzbetétek elfogadására, jelzálogkölcsönök folyósítására, záloglevelek kibocsátására, mező- és erdőgazdasági birtokok adásvételére, ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok alapítására és hiteligényeik kielégítésére terjedt ki. Működésének első éveiben jelentős érdekeltségei voltak. 1920-ban megszerezte a -t, a és Faipar Rt-t, a . és a . részvénytöbbségét. 1921-ben más bankokkal közösen szindikátusban megvásárolta az és a . részvényeit. 1936. január 1-jén magába olvasztotta a , ezzel tekintélyes ipari, mezőgazdasági és közlekedési vállalatok tulajdonosa lett. Az 1929–1930-ban bekövetkezett gazdasági válság után a Magyar–Olasz Bank változtatott üzletpolitikáján és fokozatosan visszavonult az ipar finanszírozásától és csak a szorosan vett banki tevékenységekre koncentrált. Érdekeltségein kivétel nélkül túladott. A magyar állam 1932-ben megvásárolta a Magyar–Olasz Banktól a helyiérdekű vasutak üzemeltetési jogát. A bank vagyonmérlege a gazdasági válság alatt megközelítette a 36 millió dollárt. A második világháború alatt a Magyar–Olasz Bank üzleti eredményei még kedvezőbbek voltak, de osztalékot már 1939-től nem fizetett. 1945 után a bank működése elé sok akadályt gördítettek. Az olasz tisztviselők elmenekültek az országból. Az igazgatóság létszáma három főre csökkent. A bank kizárólag a látra szóló kihelyezhető részének hozamából tartotta el magát, alkalmazottait már nem tudta kifizetni, jelentős köztartozásokat halmozott fel. Az ideiglenes igazgatóság kérésére, 1948 januárjában a Pénzügyminisztérium elrendelte a Magyar–Olasz Bank felszámolását. (hu)
|
