| Property |
Value |
| dbo:abstract
|
- A magyar–török háború (1521–26) az Oszmán Birodalomnak a Magyar Királyság ellen vívott konfliktusa, melynek kimenetele döntő hatással lett a közép-európai térség sorsára nézve. A középkori magyar állam ebben a harcban bukott el, bár mellette állt még Csehország és a Német Birodalom is, valójában néhány segédhadon kívül komolyabb segítséget nem nyújtottak. A római egyházfő is mindössze néhány zsoldost tudott biztosítani a harchoz. A magyar sereg által fejedelemnek megtett V. Radu havasalföldi vajda is megígérte a hadba szállást, de csak saját hatalmának megtartása érdekében harcolt a törökök ellen. A katonai vereségnek számtalan oka volt, ezek közül is legtöbbnek a gyökerei évtizedekre visszamenőleg keresendők. A Mátyás királyt követő II. Ulászló hozzá nem értő kormányzása során az ország anarchia állapotába süllyedt. Az erősödő bárói csoportok megkaparintották a királyi regálékat és a vezető tisztségeket, amivel gyengítették a központi hatalmat. A hatalmaskodó urak saját vagyonukat igyekeztek minél jobban gyarapítani, s csoportjaik egymással is ellentétben álltak, gyakoriak voltak a fegyveres villongások, melyek a mohácsi vészig kitolódtak. A nemesség görcsösen ragaszkodott előjogaihoz és nem volt hajlandó mozgatható sereg felállítására. Elhanyagolta a hadszervezetet, s a katonaság csupán rosszul szervezett bandériumokból állt, kiegészülve a közfelkeléssel, de ez még az oszmán-török hadsereg kevésbé képzett irreguláris erőivel (főleg az akindzsikkel szemben) sem tudta felvenni a harcot. Bizonyítja ezt az 1493. évi korbávföldi ütközet. Magyarország katonai ütőképességét az 1514-es parasztháború is rontotta. A megtorló intézkedések az örökös jobbágyság kialakulását eredményezték. A csökkenő jövedelmek és az örökös pénzhiány következtében még csak karbantartani sem tudták a végvárrendszert, amit a török hadsereg egyenként ostrom alá tudott venni, mivel a határszakaszokon is állomásoztattak mozgatható erőket, amelyek a szerb–bosnyák hódoltságból toborzott katonaságból is álltak. Ehhez társultak a hűbéres románok seregei (ebben a háborúban nem vettek részt) és a dunai és krími tatárok is, de ez utóbbiak is csak az 1540-es években vettek részt a magyarországi háborúkban. A 15. század második felétől az Oszmán Birodalom tovább erősödött, s I. Szulejmán török szultán Nyugat-Európa meghódítását helyezte kilátásba. Az egyik nagyhatalom Franciaország Törökországgal igyekezett szövetségi viszonyt kialakítani, hogy ellenségeit a németeket és spanyolokat török fegyverekkel győzze le. Spanyolország ez időben szintén hadban állt az Oszmán Birodalommal. Az oszmán hadigépezet megindult Magyarország meghódítására. 1526-ban a mohácsi síkon, a „magyar Rigóföldön” eldőlt az ország sorsa és elveszett a király. A trónt ezután a Habsburgok foglalták el, akiknek a német-birodalmi trón, sőt olykor a spanyol korona és több olasz és holland terület is kezükben volt, ami esélyt kínált a török visszaszorítására. Ám a Habsburgok, minden erőfeszítésük ellenére, részben a protestantizmus terjedése, részben a Német-római Birodalom széttagoltsága, illetve a francia terjeszkedés miatt, még másfél évszázadig nem voltak képesek a török kiűzésére Közép-Európából. (hu)
- A magyar–török háború (1521–26) az Oszmán Birodalomnak a Magyar Királyság ellen vívott konfliktusa, melynek kimenetele döntő hatással lett a közép-európai térség sorsára nézve. A középkori magyar állam ebben a harcban bukott el, bár mellette állt még Csehország és a Német Birodalom is, valójában néhány segédhadon kívül komolyabb segítséget nem nyújtottak. A római egyházfő is mindössze néhány zsoldost tudott biztosítani a harchoz. A magyar sereg által fejedelemnek megtett V. Radu havasalföldi vajda is megígérte a hadba szállást, de csak saját hatalmának megtartása érdekében harcolt a törökök ellen. A katonai vereségnek számtalan oka volt, ezek közül is legtöbbnek a gyökerei évtizedekre visszamenőleg keresendők. A Mátyás királyt követő II. Ulászló hozzá nem értő kormányzása során az ország anarchia állapotába süllyedt. Az erősödő bárói csoportok megkaparintották a királyi regálékat és a vezető tisztségeket, amivel gyengítették a központi hatalmat. A hatalmaskodó urak saját vagyonukat igyekeztek minél jobban gyarapítani, s csoportjaik egymással is ellentétben álltak, gyakoriak voltak a fegyveres villongások, melyek a mohácsi vészig kitolódtak. A nemesség görcsösen ragaszkodott előjogaihoz és nem volt hajlandó mozgatható sereg felállítására. Elhanyagolta a hadszervezetet, s a katonaság csupán rosszul szervezett bandériumokból állt, kiegészülve a közfelkeléssel, de ez még az oszmán-török hadsereg kevésbé képzett irreguláris erőivel (főleg az akindzsikkel szemben) sem tudta felvenni a harcot. Bizonyítja ezt az 1493. évi korbávföldi ütközet. Magyarország katonai ütőképességét az 1514-es parasztháború is rontotta. A megtorló intézkedések az örökös jobbágyság kialakulását eredményezték. A csökkenő jövedelmek és az örökös pénzhiány következtében még csak karbantartani sem tudták a végvárrendszert, amit a török hadsereg egyenként ostrom alá tudott venni, mivel a határszakaszokon is állomásoztattak mozgatható erőket, amelyek a szerb–bosnyák hódoltságból toborzott katonaságból is álltak. Ehhez társultak a hűbéres románok seregei (ebben a háborúban nem vettek részt) és a dunai és krími tatárok is, de ez utóbbiak is csak az 1540-es években vettek részt a magyarországi háborúkban. A 15. század második felétől az Oszmán Birodalom tovább erősödött, s I. Szulejmán török szultán Nyugat-Európa meghódítását helyezte kilátásba. Az egyik nagyhatalom Franciaország Törökországgal igyekezett szövetségi viszonyt kialakítani, hogy ellenségeit a németeket és spanyolokat török fegyverekkel győzze le. Spanyolország ez időben szintén hadban állt az Oszmán Birodalommal. Az oszmán hadigépezet megindult Magyarország meghódítására. 1526-ban a mohácsi síkon, a „magyar Rigóföldön” eldőlt az ország sorsa és elveszett a király. A trónt ezután a Habsburgok foglalták el, akiknek a német-birodalmi trón, sőt olykor a spanyol korona és több olasz és holland terület is kezükben volt, ami esélyt kínált a török visszaszorítására. Ám a Habsburgok, minden erőfeszítésük ellenére, részben a protestantizmus terjedése, részben a Német-római Birodalom széttagoltsága, illetve a francia terjeszkedés miatt, még másfél évszázadig nem voltak képesek a török kiűzésére Közép-Európából. (hu)
|
| dbo:wikiPageExternalLink
| |
| dbo:wikiPageID
| |
| dbo:wikiPageLength
|
- 137972 (xsd:nonNegativeInteger)
|
| dbo:wikiPageRevisionID
| |
| prop-hu:dátum
| |
| prop-hu:eredmény
|
- Döntő oszmán-török győzelem a magyarok felett (hu)
- Döntő oszmán-török győzelem a magyarok felett (hu)
|
| prop-hu:haderő
|
- 3000 (xsd:integer)
- 7000 (xsd:integer)
- Kb. 5-6000 fő (hu)
- Cseh hadak: (hu)
- Erdélyi csapatok: (hu)
- Havasalföldi hadak: (hu)
- Horvát-szlavón csapatok: (hu)
- Kb. 15 000 fő (hu)
- Kb. 20 000 fő (hu)
- Kb. 5-15 000 fő (hu)
- Kb. 500-1000 fő (hu)
- Kb. 6000 fő (hu)
- Kb. 80-85 000 fő (hu)
- Királyi hadak: (hu)
- Lengyel erősítések: (hu)
- Német birodalmi kontingensek: (hu)
- Pápai zsoldosok: (hu)
|
| prop-hu:helyszín
|
- Magyar Királyság: Magyarország, Horvátország és Észak-Bosznia területén (hu)
- Magyar Királyság: Magyarország, Horvátország és Észak-Bosznia területén (hu)
|
| prop-hu:konfliktus
|
- Magyar–török háború (hu)
- Magyar–török háború (hu)
|
| prop-hu:kontextus
| |
| prop-hu:kép
|
- El descubrimiento del cuerpo del rey Luis II, por Bertalan Székely.jpg (hu)
- El descubrimiento del cuerpo del rey Luis II, por Bertalan Székely.jpg (hu)
|
| prop-hu:képfelirat
|
- Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása. A képnek a király halálából fakadó gyászos hangulata nagyszerűen érzékelteti, hogy a nemzet önállósága is odaveszett (hu)
- Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása. A képnek a király halálából fakadó gyászos hangulata nagyszerűen érzékelteti, hogy a nemzet önállósága is odaveszett (hu)
|
| prop-hu:ok
|
- A magyar király felrúgta a békét, amely lehetőséget adott a török szultánnak a Nyugat meghódítására irányuló hadjárat elindítására (hu)
- A magyar király felrúgta a békét, amely lehetőséget adott a török szultánnak a Nyugat meghódítására irányuló hadjárat elindítására (hu)
|
| prop-hu:parancsnok
|
- 22 (xsd:integer)
- 25 (xsd:integer)
|
| prop-hu:területváltozások
|
- A Délvidék egy része, Nándorfehérvár, Pétervárad és több déli erősség horvátországi várakkal, s csaknem az egész boszniai magyar birtokokkal együtt török kézre jut (hu)
- A Délvidék egy része, Nándorfehérvár, Pétervárad és több déli erősség horvátországi várakkal, s csaknem az egész boszniai magyar birtokokkal együtt török kézre jut (hu)
|
| prop-hu:támadó
| |
| prop-hu:védekező
|
- 24 (xsd:integer)
- 25 (xsd:integer)
- Horvátország (hu)
|
| prop-hu:wikiPageUsesTemplate
| |
| dct:subject
| |
| rdfs:label
|
- Magyar–török háború (1521–26) (hu)
- Magyar–török háború (1521–26) (hu)
|
| prov:wasDerivedFrom
| |
| foaf:isPrimaryTopicOf
| |
| is dbo:wikiPageRedirects
of | |
| is prop-hu:konfliktus
of | |
| is prop-hu:kontextus
of | |
| is foaf:primaryTopic
of | |
