| dbo:abstract
|
- A Manasz (kirgiz: Манас дастаны, arab: ماناس دستانی, azeri: Manas Dastanı, török: Manas Destanı) a kirgiz nép őseposza, valamint hős főszereplőjének neve. A hazafias mű Manasz és leszármazottai, valamint követői küzdelmét regéli el, akik az ujgurok ellen harcoltak a 9. században, a kirgiz függetlenség megőrzése érdekében. Az epikus költemény első írásos emlékei a 19. századból származnak, de szóbeli közlése a kirgizek szerint sokkal idősebb múltra tekinthet vissza. Manasz ábrázolása olyan eseménysorozat köré szerveződik, amely egybeesik a régió 17. századi történelmével és elsősorban a Dast-i Kipcsaktól délre fekvő hegyek török ajkú népei és a Dzsungária határában élő ojrát mongolok közti kapcsolatrendszert érinti. Mintegy 18-féle változatban szájhagyományként őrződött meg, a szövegben ábrázolt tényleges időhatárok jelenleg is kutatás tárgyát képezik. A mű három kirgiz hősnek állít emléket: a hős Manasznak, fiának Szemetejnek és unokájának Szejteknek. A Manasz a török dasztán (epikus mondakör, kirgizül dzsomok) része, egy olyan irodalmi műfaj, amely oktatási közegként is szolgált. A kirgizek ezzel hagyományozták át történetüket, értékeiket, szokásaikat és etnikai identitásukat. Az eposz tehát írott nyelv hiányában, a nemzeti tapasztalatok tárolásának és átadásának eszköze volt. Néhány orosz kutató szerint a Nogaj Horda történetével kapcsolatos epikus legendák széles körben elterjedtek Közép-Ázsia és Szibéria török népei között, szerves részét képezik a kazakok epikus hagyományainak, és részben ezek is tükröződnek a kirgiz epikus Manaszban is. Az leírtak számos népre jellemzők, például a volgai és a krími tatárokra, a kazakokra, karakalpakokra, a baskírokra. Az eposz első írásos említése egy 1792-1793-ra datálható perzsa kézirat.A kirgiz kormány 1995-ben ünnepelte a Manasz születésének 1000. évfordulóját a névadó hős Manasz és ellenségének, Dzsolojnak a tiszteletére. Ebből az alkalomból kiadták az eposz teljes eredeti szövegét, amelyet az utolsó két nagy manaszcsi (énekes mester) emlékezetéből rögzítettek, illetve kiadtak egy kétkötetes „Manasz-enciklopédiát” amely az összes információt és anyagot tartalmazza, ami az eposzra vonatkozik. A mű több mint 500 000 sorból áll, és bár a kirgiz történészek hangsúlyozzák, hogy a világirodalom leghosszabb irodalmi alkotása, valójában a Mahábhárata, illetve a tibeti ennél hosszabb. A különbség a versszakok számából adódik, a Manasz több versszakot tartalmaz, de ezek sokkal rövidebbek az említett művekénél. Az emberiség örökségének elismeréseként 1995-ben az ENSZ közgyűlés megemlékezett a kirgiz nemzeti eposz 1000. évfordulójáról és egy erről szóló határozatot is elfogadott. Nemzetközi szinten is ünnepelték ezt az évfordulót, több mint 60 ország részvételével. Számos kiállítást, fesztivált és konferenciát rendeztek ebből az alkalomból Törökországban, Kínában, az USA-ban, Oroszországban, Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Fehéroroszországban és más országokban. A Manasz eposzt 2013-ban felvették az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. (hu)
- A Manasz (kirgiz: Манас дастаны, arab: ماناس دستانی, azeri: Manas Dastanı, török: Manas Destanı) a kirgiz nép őseposza, valamint hős főszereplőjének neve. A hazafias mű Manasz és leszármazottai, valamint követői küzdelmét regéli el, akik az ujgurok ellen harcoltak a 9. században, a kirgiz függetlenség megőrzése érdekében. Az epikus költemény első írásos emlékei a 19. századból származnak, de szóbeli közlése a kirgizek szerint sokkal idősebb múltra tekinthet vissza. Manasz ábrázolása olyan eseménysorozat köré szerveződik, amely egybeesik a régió 17. századi történelmével és elsősorban a Dast-i Kipcsaktól délre fekvő hegyek török ajkú népei és a Dzsungária határában élő ojrát mongolok közti kapcsolatrendszert érinti. Mintegy 18-féle változatban szájhagyományként őrződött meg, a szövegben ábrázolt tényleges időhatárok jelenleg is kutatás tárgyát képezik. A mű három kirgiz hősnek állít emléket: a hős Manasznak, fiának Szemetejnek és unokájának Szejteknek. A Manasz a török dasztán (epikus mondakör, kirgizül dzsomok) része, egy olyan irodalmi műfaj, amely oktatási közegként is szolgált. A kirgizek ezzel hagyományozták át történetüket, értékeiket, szokásaikat és etnikai identitásukat. Az eposz tehát írott nyelv hiányában, a nemzeti tapasztalatok tárolásának és átadásának eszköze volt. Néhány orosz kutató szerint a Nogaj Horda történetével kapcsolatos epikus legendák széles körben elterjedtek Közép-Ázsia és Szibéria török népei között, szerves részét képezik a kazakok epikus hagyományainak, és részben ezek is tükröződnek a kirgiz epikus Manaszban is. Az leírtak számos népre jellemzők, például a volgai és a krími tatárokra, a kazakokra, karakalpakokra, a baskírokra. Az eposz első írásos említése egy 1792-1793-ra datálható perzsa kézirat.A kirgiz kormány 1995-ben ünnepelte a Manasz születésének 1000. évfordulóját a névadó hős Manasz és ellenségének, Dzsolojnak a tiszteletére. Ebből az alkalomból kiadták az eposz teljes eredeti szövegét, amelyet az utolsó két nagy manaszcsi (énekes mester) emlékezetéből rögzítettek, illetve kiadtak egy kétkötetes „Manasz-enciklopédiát” amely az összes információt és anyagot tartalmazza, ami az eposzra vonatkozik. A mű több mint 500 000 sorból áll, és bár a kirgiz történészek hangsúlyozzák, hogy a világirodalom leghosszabb irodalmi alkotása, valójában a Mahábhárata, illetve a tibeti ennél hosszabb. A különbség a versszakok számából adódik, a Manasz több versszakot tartalmaz, de ezek sokkal rövidebbek az említett művekénél. Az emberiség örökségének elismeréseként 1995-ben az ENSZ közgyűlés megemlékezett a kirgiz nemzeti eposz 1000. évfordulójáról és egy erről szóló határozatot is elfogadott. Nemzetközi szinten is ünnepelték ezt az évfordulót, több mint 60 ország részvételével. Számos kiállítást, fesztivált és konferenciát rendeztek ebből az alkalomból Törökországban, Kínában, az USA-ban, Oroszországban, Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Fehéroroszországban és más országokban. A Manasz eposzt 2013-ban felvették az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. (hu)
|
