| dbo:abstract
|
- A maoizmus (kínai nyelven: 毛泽东思想, kiejtés: „mao-cetung-szisiang”, lit. "Mao Ce-tung Eszme"), a marxista–leninista eszmeáramlatok egyike. A maoizmus elmélete, a megalkotója Mao Ce-tung szerint, alá van vetve a gyakorlatnak, hiszen egy elmélet gyakorlati megvalósítás nélkül szerinte "exkrementum". Minden elméletet meg kell vizsgálni a gyakorlatban is, hiszen ha az alul marad a politikai küzdelemben, akkor vagy meg kell változtatni, vagy el kell vetni. Ez a gyakorlat orientáltság a kialakulásának történetével magyarázható: Mao végső győzelme előtt ádáz gerillaharcot vívott a polgári kuomintang és a megszálló japán császári hadsereg erői ellen. Mao sokkal inkább volt katona mint filozófus, ez abból is látszik, hogy elméleti munkásságának nagy része katonai stratégiákról szól. Mao szerint a háborúban csak a győzelem számít, és ugyanúgy az elméleteknél is csak az az elmélet bizonyul végül életszerűnek, ami a gyakorlatban is beválik. Ez által, hogy ennyire erősen a gyakorlatot helyezi előtérbe, az elmélet lesüllyed egy "próba-szerencse" játék szintjére. Ennek a talán legtragikusabb igazolása a "nagy ugrás" volt, ennek során az ország nehéziparát akarták felfejleszteni világszínvonalra, szinte teljes mértékben erre a célra alkalmatlan személyzet és nyersanyagok nélkül. A mezőgazdasági termelés nagy részének külföldre szállítása, annak érdekében, hogy az ország devizatartalékokhoz jusson, hatalmas éhínséget okozott Kínában, több millió halottal. (hu)
- A maoizmus (kínai nyelven: 毛泽东思想, kiejtés: „mao-cetung-szisiang”, lit. "Mao Ce-tung Eszme"), a marxista–leninista eszmeáramlatok egyike. A maoizmus elmélete, a megalkotója Mao Ce-tung szerint, alá van vetve a gyakorlatnak, hiszen egy elmélet gyakorlati megvalósítás nélkül szerinte "exkrementum". Minden elméletet meg kell vizsgálni a gyakorlatban is, hiszen ha az alul marad a politikai küzdelemben, akkor vagy meg kell változtatni, vagy el kell vetni. Ez a gyakorlat orientáltság a kialakulásának történetével magyarázható: Mao végső győzelme előtt ádáz gerillaharcot vívott a polgári kuomintang és a megszálló japán császári hadsereg erői ellen. Mao sokkal inkább volt katona mint filozófus, ez abból is látszik, hogy elméleti munkásságának nagy része katonai stratégiákról szól. Mao szerint a háborúban csak a győzelem számít, és ugyanúgy az elméleteknél is csak az az elmélet bizonyul végül életszerűnek, ami a gyakorlatban is beválik. Ez által, hogy ennyire erősen a gyakorlatot helyezi előtérbe, az elmélet lesüllyed egy "próba-szerencse" játék szintjére. Ennek a talán legtragikusabb igazolása a "nagy ugrás" volt, ennek során az ország nehéziparát akarták felfejleszteni világszínvonalra, szinte teljes mértékben erre a célra alkalmatlan személyzet és nyersanyagok nélkül. A mezőgazdasági termelés nagy részének külföldre szállítása, annak érdekében, hogy az ország devizatartalékokhoz jusson, hatalmas éhínséget okozott Kínában, több millió halottal. (hu)
|
