| dbo:abstract
|
- Marcus Claudius Marcellus (Kr. e. 3. század második fele – Kr. e. 177.) római politikus, hadvezér. Családja a plebejus Claudiusok közé tartozott, édesapja Syracusae híres elfoglalója, ötszörös consul, a hasonló nevet viselő Marcus Claudius Marcellus volt. A neves családból származó Marcus már ifjúkorában kitűnt szépsége és elbűvölő viselkedése révén. Fel is jegyezték róla, hogy zsenge ifjúkorában , apjának aedilistársa visszataszító ajánlatot tett neki, amiért is az idősebb Marcus bevádolta és súlyos bírságot fizettetett vele. A fiatalember Kr. e. 208-ban csatlakozott a II. pun háborúban hadakozó atyjához katonai tribunusi rangban. Jelen volt annál az összecsapásnál, sőt súlyos sérülést is szerzett, amikor apját megölték. Ekkor consul a sereg maradványait vele vezettette a nyugalmas Venusia felé. Rómába érve Hannibal elküldte neki apjának hamvait, melyek felett halotti beszédet mondott. Ez a szónoklat nem maradt fenn, és már a korai történetírók sem tartották történetileg hitelesnek. Feltehetően sok, ma homályos pont az idősebb Marcus életéből a beszéd hatására került be a történetírásba. Kr. e. 205-ben felszentelte templomát. A kegyes feladatot még édesapja vállalta magára, ám az építkezés még folyt, amikor elhunyt. A következő évben (Kr. e. 204) Marcus Claudius Marcellus néptribunus lett, és praetor mellett vett részt a lokrisziak Scipio és tisztje, Pleminius ellen hozott szentségtörési vádjában. Kr. e. 200-ban volt aedilis. Kettejük magistratusi évét a kivételesen olcsó afrikai gabonavásárlások és a rendkívüli pompával megrendezett játékok tették nevezetessé. Kr. e. 198-ban Szicília praetora lett, hadserege azonban a második római–makedón háború harcaiban vett részt. A szokásos kétévnyi várakozás után Kr. e. 196-ban consullá választották társaként. Ilyen minőségben mindenáron folytatni akarta a által épp csak befejezett makedóniai háborúskodást, azonban a népgyűlés elutasította tervét. Így aztán Gallia Cisalpina területén kellett kompenzálnia magát: itt először ugyan megverték a , azonban hamarosan az insuberek felett aratott döntő győzelmet, és elfoglalta városát. Consultársával a boik és a ligurok ellen is sikereket ért el, így hazatérve teljes egyetértésben megszaavazták számukra a triumphust. Ugyanebben az évben Caius Sempronius Tuditanus helyére megválasztották . Kr. e. 193-ban ismét Gallia Cisalpinában szolgált Lucius Cornelius Merula consul tisztjeként, és részt vállalt annak hatalmas, boik felett aratott győzelmében. Kr. e. 189-ben Flaminiusszal együtt lett censor, és censusukban elsőként , és városainak lakóit is teljes jogú római polgárnak tekintették. A politikus Kr. e. 177-ben hunyt el. Fia – szintén Marcus – három alkalommal viselte a consulságot. (hu)
- Marcus Claudius Marcellus (Kr. e. 3. század második fele – Kr. e. 177.) római politikus, hadvezér. Családja a plebejus Claudiusok közé tartozott, édesapja Syracusae híres elfoglalója, ötszörös consul, a hasonló nevet viselő Marcus Claudius Marcellus volt. A neves családból származó Marcus már ifjúkorában kitűnt szépsége és elbűvölő viselkedése révén. Fel is jegyezték róla, hogy zsenge ifjúkorában , apjának aedilistársa visszataszító ajánlatot tett neki, amiért is az idősebb Marcus bevádolta és súlyos bírságot fizettetett vele. A fiatalember Kr. e. 208-ban csatlakozott a II. pun háborúban hadakozó atyjához katonai tribunusi rangban. Jelen volt annál az összecsapásnál, sőt súlyos sérülést is szerzett, amikor apját megölték. Ekkor consul a sereg maradványait vele vezettette a nyugalmas Venusia felé. Rómába érve Hannibal elküldte neki apjának hamvait, melyek felett halotti beszédet mondott. Ez a szónoklat nem maradt fenn, és már a korai történetírók sem tartották történetileg hitelesnek. Feltehetően sok, ma homályos pont az idősebb Marcus életéből a beszéd hatására került be a történetírásba. Kr. e. 205-ben felszentelte templomát. A kegyes feladatot még édesapja vállalta magára, ám az építkezés még folyt, amikor elhunyt. A következő évben (Kr. e. 204) Marcus Claudius Marcellus néptribunus lett, és praetor mellett vett részt a lokrisziak Scipio és tisztje, Pleminius ellen hozott szentségtörési vádjában. Kr. e. 200-ban volt aedilis. Kettejük magistratusi évét a kivételesen olcsó afrikai gabonavásárlások és a rendkívüli pompával megrendezett játékok tették nevezetessé. Kr. e. 198-ban Szicília praetora lett, hadserege azonban a második római–makedón háború harcaiban vett részt. A szokásos kétévnyi várakozás után Kr. e. 196-ban consullá választották társaként. Ilyen minőségben mindenáron folytatni akarta a által épp csak befejezett makedóniai háborúskodást, azonban a népgyűlés elutasította tervét. Így aztán Gallia Cisalpina területén kellett kompenzálnia magát: itt először ugyan megverték a , azonban hamarosan az insuberek felett aratott döntő győzelmet, és elfoglalta városát. Consultársával a boik és a ligurok ellen is sikereket ért el, így hazatérve teljes egyetértésben megszaavazták számukra a triumphust. Ugyanebben az évben Caius Sempronius Tuditanus helyére megválasztották . Kr. e. 193-ban ismét Gallia Cisalpinában szolgált Lucius Cornelius Merula consul tisztjeként, és részt vállalt annak hatalmas, boik felett aratott győzelmében. Kr. e. 189-ben Flaminiusszal együtt lett censor, és censusukban elsőként , és városainak lakóit is teljes jogú római polgárnak tekintették. A politikus Kr. e. 177-ben hunyt el. Fia – szintén Marcus – három alkalommal viselte a consulságot. (hu)
|
