| dbo:abstract
|
- A marsi meteoritok (vagy a három típusmeteorit, a , a Nakhla és a után SNC-meteoritok) olyan meteoritok, melyek kémiai összetételük alapján feltehetően a Marsról származnak, azaz valamilyen hatásra az eredetileg a vörös bolygón lévő kövek a világűrbe lökődtek, majd hosszabb-rövidebb bolygóközi utazás után a Földre hullottak. A meteoritok között az 1960-as években fölismertek egy olyan csoportot, amely kiválik a magmás szövetű közül. Ennek a csoportnak jellemző és közös kémiai vonásai voltak. Például oxidáltabbak a többi akondritnál, nagy az illóelem tartalmuk, jelentős az alkália tartalom a földpátokban, sok a kalcium a piroxénekben. Ezt a csoportot három fontos tagjáról, a Shergotty, a Nakhla és a Chassigni meteoritokról SNC csoportnak nevezték el. A Nakhláról 1974-ben két fizikus, Papanastassiou és Wasserburg Rb-Sr radioaktív kormeghatározási módszerrel kimutatta, hogy nagyon fiatal, 1,3 milliárd éves, szemben a meteoritok többségének 4,5 milliárd éves korával. Ilyen fiatalkori vulkanizmus csak nagyobb méretű bolygótesten játszódhatott le. Később a shergottitokat még fiatalabbnak, már csak 170 millió évesnek mérték (ez a földi rétegtanban a Jura kora). A Viking leszállóegysége mérte a marsi légkör kémiai összetételét és izotóparányát. Bogard és Johnson (1974) a megtört SNC mintákból fölszabaduló gázok, valamint a nemesgázok (argon, kripton, xenon) izotóparányai alapján valószínűsítette az SNC meteoritok marsi eredetét. A korabeli földi meteoritgyűjtemények 6 féle SNC meteoritja mellé 1995-ig még 6-ot találtak az Antarktiszon. Később Afrikában, a sivatagokban is több SNC meteoritot találtak. Ma már csaknem 50 SNC meteoritot ismerünk (ez a párok kiválasztása utáni független típusok száma). (hu)
- A marsi meteoritok (vagy a három típusmeteorit, a , a Nakhla és a után SNC-meteoritok) olyan meteoritok, melyek kémiai összetételük alapján feltehetően a Marsról származnak, azaz valamilyen hatásra az eredetileg a vörös bolygón lévő kövek a világűrbe lökődtek, majd hosszabb-rövidebb bolygóközi utazás után a Földre hullottak. A meteoritok között az 1960-as években fölismertek egy olyan csoportot, amely kiválik a magmás szövetű közül. Ennek a csoportnak jellemző és közös kémiai vonásai voltak. Például oxidáltabbak a többi akondritnál, nagy az illóelem tartalmuk, jelentős az alkália tartalom a földpátokban, sok a kalcium a piroxénekben. Ezt a csoportot három fontos tagjáról, a Shergotty, a Nakhla és a Chassigni meteoritokról SNC csoportnak nevezték el. A Nakhláról 1974-ben két fizikus, Papanastassiou és Wasserburg Rb-Sr radioaktív kormeghatározási módszerrel kimutatta, hogy nagyon fiatal, 1,3 milliárd éves, szemben a meteoritok többségének 4,5 milliárd éves korával. Ilyen fiatalkori vulkanizmus csak nagyobb méretű bolygótesten játszódhatott le. Később a shergottitokat még fiatalabbnak, már csak 170 millió évesnek mérték (ez a földi rétegtanban a Jura kora). A Viking leszállóegysége mérte a marsi légkör kémiai összetételét és izotóparányát. Bogard és Johnson (1974) a megtört SNC mintákból fölszabaduló gázok, valamint a nemesgázok (argon, kripton, xenon) izotóparányai alapján valószínűsítette az SNC meteoritok marsi eredetét. A korabeli földi meteoritgyűjtemények 6 féle SNC meteoritja mellé 1995-ig még 6-ot találtak az Antarktiszon. Később Afrikában, a sivatagokban is több SNC meteoritot találtak. Ma már csaknem 50 SNC meteoritot ismerünk (ez a párok kiválasztása utáni független típusok száma). (hu)
|
