| dbo:abstract
|
- A martinizmus a keresztény misztika, illetve az ezoterikus kereszténység egy formája, mely az első ember bukásával, az isteni forrásától való - anyagi állapota miatti - megfosztottságával, és a visszatérése folyamatával - melyet "újraegyesülésnek", illetve "megvilágosodásnak" hív - foglalkozik. E misztikus tradíciót először magas szintű szabadkőműves rendszer formájában hozta létre Martinez de Pasqually 1740 körül Franciaországban, majd később különféle formában terjesztette két tanítványa: Louis-Claude de Saint-Martin és Jean-Baptiste Willermoz. A Martinizmus fogalmát mind a sajátos tantételekre, mind az 1888-ban - Augustin Chaboseau és Gérard Encausse (más néven: Papus) által - újként megszervezett és megalapított "Martinista Rend" tanításaira alkalmazzák, azonban a tradíció kezdetén, a XVIII. században nem használták. A zavart még inkább növelte, hogy a XVIII. század végén egymással csereszabatosan használták a fogalmat Louis-Claude de Saint-Martin és Martinez de Pasqually tanításaira egyaránt, és előbbi műveit az utóbbinak tulajdonították. A martinizmus tényleges átadása Augustin Chaboseau és Gérard Encausse számára még dokumentálásra vár. (hu)
- A martinizmus a keresztény misztika, illetve az ezoterikus kereszténység egy formája, mely az első ember bukásával, az isteni forrásától való - anyagi állapota miatti - megfosztottságával, és a visszatérése folyamatával - melyet "újraegyesülésnek", illetve "megvilágosodásnak" hív - foglalkozik. E misztikus tradíciót először magas szintű szabadkőműves rendszer formájában hozta létre Martinez de Pasqually 1740 körül Franciaországban, majd később különféle formában terjesztette két tanítványa: Louis-Claude de Saint-Martin és Jean-Baptiste Willermoz. A Martinizmus fogalmát mind a sajátos tantételekre, mind az 1888-ban - Augustin Chaboseau és Gérard Encausse (más néven: Papus) által - újként megszervezett és megalapított "Martinista Rend" tanításaira alkalmazzák, azonban a tradíció kezdetén, a XVIII. században nem használták. A zavart még inkább növelte, hogy a XVIII. század végén egymással csereszabatosan használták a fogalmat Louis-Claude de Saint-Martin és Martinez de Pasqually tanításaira egyaránt, és előbbi műveit az utóbbinak tulajdonították. A martinizmus tényleges átadása Augustin Chaboseau és Gérard Encausse számára még dokumentálásra vár. (hu)
|
