| dbo:abstract
|
- Masszaget (helytelenül Masszagéta), többes számban Masszagéták – görög nyelvű forrásokban Masszagetai: Μασσαγεται – az ászi nép szövetségének görögösített elnevezése volt. E nevet az ászik az i. e. 130. év tájáig viselték, amikor is a kangarok hűbéresei, alárendeltjei, alanyai lettek, és ez okból – miként kínai források, illetve Ammianus Marcellinus is hírül adja – szövetségük nevét Alánra (Alanoi: Αλανοι) változtatták. Az ászik – nevük később jazig, jász alakban is felbukkan – a szkíta népek közé, a közép-ázsiai szkíták, azaz a szakák csoportjához tartoztak. Gyakran, bár helytelenül, szarmatáknak is nevezték, illetve nevezik őket. Írott történelmük hajnalán a Szir-darja és az Amu-darja alsó szakaszánál laktak. Közvetlen szomszédaik voltak, az i. e. 2. század végén, keleten a kangarok (a Szir-darja középső szakaszának alföldjét, valamint a Talasz és a Csu folyó lapályát birtokolták), illetve a szogdok (a Szamarkand köré tömörülő oázisok, illetve városállamok urai voltak). Délkeleti szomszédaik voltak a kelet-baktriai jüecsik és tokhár hűbéreseik. Az ászik országától délre eső területeket, a Kopet-dag északi előterét az avarok, avagy parthusok uralták.Az ókor történetírói, elsők között között Hérodotosz, sajátos szokásokat tulajdonítottak az ásziknak, mint például nőközösséget, az öregek megölését és felfalását stb. Fegyvereiket, lószerszámaikat stb. gazdagon díszítették arannyal, rézzel. A szkíták napistenének (Goitoszürosz: Γοιτοσυρος) lovat áldoztak. II. Kurus, az Óperzsa Birodalom uralkodója az ászik ellen vívott csatában esett el. A közép-ázsiai ászik a 3. században egy időre visszanyerték függetlenségüket. A Keleti-Kaukázusban letelepedett csoportjukat a 3. század elejétől a 4. század közepéig latin, armeniai stb. források ez okból újólag masszagéta, maszkut névvel is illették. (hu)
- Masszaget (helytelenül Masszagéta), többes számban Masszagéták – görög nyelvű forrásokban Masszagetai: Μασσαγεται – az ászi nép szövetségének görögösített elnevezése volt. E nevet az ászik az i. e. 130. év tájáig viselték, amikor is a kangarok hűbéresei, alárendeltjei, alanyai lettek, és ez okból – miként kínai források, illetve Ammianus Marcellinus is hírül adja – szövetségük nevét Alánra (Alanoi: Αλανοι) változtatták. Az ászik – nevük később jazig, jász alakban is felbukkan – a szkíta népek közé, a közép-ázsiai szkíták, azaz a szakák csoportjához tartoztak. Gyakran, bár helytelenül, szarmatáknak is nevezték, illetve nevezik őket. Írott történelmük hajnalán a Szir-darja és az Amu-darja alsó szakaszánál laktak. Közvetlen szomszédaik voltak, az i. e. 2. század végén, keleten a kangarok (a Szir-darja középső szakaszának alföldjét, valamint a Talasz és a Csu folyó lapályát birtokolták), illetve a szogdok (a Szamarkand köré tömörülő oázisok, illetve városállamok urai voltak). Délkeleti szomszédaik voltak a kelet-baktriai jüecsik és tokhár hűbéreseik. Az ászik országától délre eső területeket, a Kopet-dag északi előterét az avarok, avagy parthusok uralták.Az ókor történetírói, elsők között között Hérodotosz, sajátos szokásokat tulajdonítottak az ásziknak, mint például nőközösséget, az öregek megölését és felfalását stb. Fegyvereiket, lószerszámaikat stb. gazdagon díszítették arannyal, rézzel. A szkíták napistenének (Goitoszürosz: Γοιτοσυρος) lovat áldoztak. II. Kurus, az Óperzsa Birodalom uralkodója az ászik ellen vívott csatában esett el. A közép-ázsiai ászik a 3. században egy időre visszanyerték függetlenségüket. A Keleti-Kaukázusban letelepedett csoportjukat a 3. század elejétől a 4. század közepéig latin, armeniai stb. források ez okból újólag masszagéta, maszkut névvel is illették. (hu)
|
