| dbo:abstract
|
- A mechanizmus egymással mozgásbeli kényszerkapcsolatban álló merev testekből felépített mozgó szerkezet. A mechanizmust úgy építik fel, hogy egyik elemére megfelelő erőhatással vagy mozgással hatva egy másik meghatározott eleme a kívánt erőhatást és mozgást állítsa elő. A rugalmas vagy képlékeny elemeket tartalmazó mozgatható szerkezetet nem tekintik mechanizmusnak. Így például az íj vagy a hullámhajtás nem mechanizmus. A legtöbb gép egy vagy több mechanizmust tartalmaz. Így például egy légcsavaros repülőgépben mechanizmus a motor forgattyús hajtóműve, a légcsavart hajtó fogaskerekes reduktor, a kormánylapokat működtető szerkezetek, a futómű hidraulikusan mozgatott behúzó szerkezete és így tovább. A kapcsolódó merev testeket a mechanizmus tagjainak nevezik. A mechanizmus két-két szomszédos tagja mechanikai párt képez. Egy tagnak a másikhoz képest, ha nincs kényszerítve, hat szabadságfoka van, vagyis hatféle elemi mozgást képes végezni. Ezek: három egymásra merőleges irányba történő elmozdulás és három egymásra merőleges tengely körüli elfordulás. A kinematikai párok ezeket a szabadságfokokat részben korlátozzák. A megmaradt szabadságfokok száma a kinematikai pár szabadságfoka. A kiiktatott szabadságfokok a kényszerek. A kinematikai párok szabadságfoka 1-5 lehet. Ha nulla, akkor a kapcsolat nem kinematikai, hanem a két tag mereven csatlakozik egymáshoz, ha 6, akkor egyáltalán nincs kapcsolat, a két tag egymáshoz képest korlátozás nélkül elmozdulhat, tehát ebben az esetben kinematikai párról sem lehet beszélni. A mechanizmus tagjai közül az egyik általában rögzített, ezt állványnak nevezik. A mechanizmus helyzetét meghatározó, egymástól független elmozdulások és elfordulások száma a mechanizmus szabadságfoka. A mechanizmusoknál egy vagy több tag helyzetét, sebességét vagy a rá ható erőket, nyomatékokat lehet szabadon megválasztani, ezeket a tagokat hajtó vagy vezető tagoknak nevezik. (hu)
- A mechanizmus egymással mozgásbeli kényszerkapcsolatban álló merev testekből felépített mozgó szerkezet. A mechanizmust úgy építik fel, hogy egyik elemére megfelelő erőhatással vagy mozgással hatva egy másik meghatározott eleme a kívánt erőhatást és mozgást állítsa elő. A rugalmas vagy képlékeny elemeket tartalmazó mozgatható szerkezetet nem tekintik mechanizmusnak. Így például az íj vagy a hullámhajtás nem mechanizmus. A legtöbb gép egy vagy több mechanizmust tartalmaz. Így például egy légcsavaros repülőgépben mechanizmus a motor forgattyús hajtóműve, a légcsavart hajtó fogaskerekes reduktor, a kormánylapokat működtető szerkezetek, a futómű hidraulikusan mozgatott behúzó szerkezete és így tovább. A kapcsolódó merev testeket a mechanizmus tagjainak nevezik. A mechanizmus két-két szomszédos tagja mechanikai párt képez. Egy tagnak a másikhoz képest, ha nincs kényszerítve, hat szabadságfoka van, vagyis hatféle elemi mozgást képes végezni. Ezek: három egymásra merőleges irányba történő elmozdulás és három egymásra merőleges tengely körüli elfordulás. A kinematikai párok ezeket a szabadságfokokat részben korlátozzák. A megmaradt szabadságfokok száma a kinematikai pár szabadságfoka. A kiiktatott szabadságfokok a kényszerek. A kinematikai párok szabadságfoka 1-5 lehet. Ha nulla, akkor a kapcsolat nem kinematikai, hanem a két tag mereven csatlakozik egymáshoz, ha 6, akkor egyáltalán nincs kapcsolat, a két tag egymáshoz képest korlátozás nélkül elmozdulhat, tehát ebben az esetben kinematikai párról sem lehet beszélni. A mechanizmus tagjai közül az egyik általában rögzített, ezt állványnak nevezik. A mechanizmus helyzetét meghatározó, egymástól független elmozdulások és elfordulások száma a mechanizmus szabadságfoka. A mechanizmusoknál egy vagy több tag helyzetét, sebességét vagy a rá ható erőket, nyomatékokat lehet szabadon megválasztani, ezeket a tagokat hajtó vagy vezető tagoknak nevezik. (hu)
|
