| dbo:abstract
|
- Liszt Ferenc négy Mefisztó-keringőt (S.514 és S.514a, S.515, S.215a és S.216, S.216b és S.696) írt zongorára. Mefisztó, a Faust-történet szereplője, az emberben meglévő gonosz, a rossz megtestesítője. Nem túlzás azt állítani, hogy Lisztet Mefisztó alakja jobban foglalkoztatta, mint a főhős Faust, a kortársak ezért is emlegették „abbénak öltözött Mefisztóként” az öreg komponistát. Liszt az első két keringőt eredetileg zenekarra komponálta, amelyekből zongoraátiratot is készített. A zenekari Első Mefisztó-keringő a Két epizód Lenau Faustjából című szimfonikus mű (1860) második tétele, a Második Mefisztó-keringő pedig 1881-es keltezésű önálló szimfonikus darab. A harmadik és a negyedik Mefisztó-keringő már eleve zongorára íródott 1883-ban és 1885-ben. Liszt a négy keringőn kívül írt még egy (S.217) és még egy Mefisztó-keringőt, ami Hangnem nélküli bagatell (S.216a) címen ismert. Az első keringő Nikolaus Lenau irodalmi műve hatására született, és teljes mértékben a weimari Liszt stílusát viseli magán. A második Mefisztó-valcernél Liszt gyakorlatilag már elszakadt Lenautól, illetve az első keringőt inspiráló irodalmi programtól, és benne Mefisztó egyértelműen egyfajta zenei szimbólummá értékelődött át a komponista számára. A harmadik és negyedik Mefisztó-keringő Liszt élete végén keletkezett, mindkettőt zongorára írta, és mindkettő Liszt öregkori stílusának jellemző darabja. (hu)
- Liszt Ferenc négy Mefisztó-keringőt (S.514 és S.514a, S.515, S.215a és S.216, S.216b és S.696) írt zongorára. Mefisztó, a Faust-történet szereplője, az emberben meglévő gonosz, a rossz megtestesítője. Nem túlzás azt állítani, hogy Lisztet Mefisztó alakja jobban foglalkoztatta, mint a főhős Faust, a kortársak ezért is emlegették „abbénak öltözött Mefisztóként” az öreg komponistát. Liszt az első két keringőt eredetileg zenekarra komponálta, amelyekből zongoraátiratot is készített. A zenekari Első Mefisztó-keringő a Két epizód Lenau Faustjából című szimfonikus mű (1860) második tétele, a Második Mefisztó-keringő pedig 1881-es keltezésű önálló szimfonikus darab. A harmadik és a negyedik Mefisztó-keringő már eleve zongorára íródott 1883-ban és 1885-ben. Liszt a négy keringőn kívül írt még egy (S.217) és még egy Mefisztó-keringőt, ami Hangnem nélküli bagatell (S.216a) címen ismert. Az első keringő Nikolaus Lenau irodalmi műve hatására született, és teljes mértékben a weimari Liszt stílusát viseli magán. A második Mefisztó-valcernél Liszt gyakorlatilag már elszakadt Lenautól, illetve az első keringőt inspiráló irodalmi programtól, és benne Mefisztó egyértelműen egyfajta zenei szimbólummá értékelődött át a komponista számára. A harmadik és negyedik Mefisztó-keringő Liszt élete végén keletkezett, mindkettőt zongorára írta, és mindkettő Liszt öregkori stílusának jellemző darabja. (hu)
|
