| dbo:abstract
|
- A megnyilatkozás terminus olyan beszédszegmensre vonatkozik, amelyről nem fogalmaztak meg hipotéziseket nyelvészeti elmélet szempontjából (ellentétben a mondattal, mely egyik vagy másik grammatikai elméletben kap meghatározást). Az egyik szokásos definíció szerint a megnyilatkozás beszédhangok vagy írásjelek olyan sorozata, amelyet egy nyelvhasználó produkál egy bizonyos beszédhelyzetben két szünet között. Egyesek hozzáadják, hogy e szünetek „tartósak”, és e határokhoz hozzáadják a beszélőváltást. A fenti, produktumként való értelmezésén kívül, „megnyilatkozás” annak produkálását, azaz a megnyilatkozási aktust is jelenti, ami egyes nyelvekben, mint például a francia, két terminusnak felel meg: énonciation (a produkálás) és énoncé (a produktum). A megnyilatkozás fogalmának első használói (Roman Jakobson, , John Langshaw Austin, ) szerint szükséges megtalálni a megnyilatkozásban mint produktumban azokat az elemeket, amelyeket a megnyilatkozási aktus nyomainak lehet tekinteni, majd ezek működését, rendeződését és kölcsönhatásait kell leírni. Ilyen elemek főleg olyan entitások, amelyek a nyelvhez tartoznak ugyan, de konkrét jelentésük csak konkrét megnyilatkozási aktus keretében nyilvánul meg. Közéjük tartoznak az én, itt, most szavak, melyeket a megnyilatkozási aktus helye és időpontja ruház fel konkrét jelentéssel. Ezek szerint a megnyilatkozási aktust azon tényezők és cselekvések együttese képezi, amelyek megnyilatkozást mint produktumot eredményeznek. Kiterjedését illetően a megnyilatkozás lehet nagyon rövid (egyetlen szó, mondatszó), és nagyon hosszú is (pl. több órát tartó szónoklat vagy prédikáció). Különböző szempontokból többféle megnyilatkozást lehet megkülönböztetni:
* a helyesség szempontjából: grammatikailag helyes vagy helytelen, szemantikailag helyes vagy helytelen;
* a szövegtípus szempontjából: irodalmi, polémikus, didaktikus stb.;
* a közlés típusának szempontjából: szóbeli vagy írott;
* a nyelv típusának szempontjából: francia, latin stb. (hu)
- A megnyilatkozás terminus olyan beszédszegmensre vonatkozik, amelyről nem fogalmaztak meg hipotéziseket nyelvészeti elmélet szempontjából (ellentétben a mondattal, mely egyik vagy másik grammatikai elméletben kap meghatározást). Az egyik szokásos definíció szerint a megnyilatkozás beszédhangok vagy írásjelek olyan sorozata, amelyet egy nyelvhasználó produkál egy bizonyos beszédhelyzetben két szünet között. Egyesek hozzáadják, hogy e szünetek „tartósak”, és e határokhoz hozzáadják a beszélőváltást. A fenti, produktumként való értelmezésén kívül, „megnyilatkozás” annak produkálását, azaz a megnyilatkozási aktust is jelenti, ami egyes nyelvekben, mint például a francia, két terminusnak felel meg: énonciation (a produkálás) és énoncé (a produktum). A megnyilatkozás fogalmának első használói (Roman Jakobson, , John Langshaw Austin, ) szerint szükséges megtalálni a megnyilatkozásban mint produktumban azokat az elemeket, amelyeket a megnyilatkozási aktus nyomainak lehet tekinteni, majd ezek működését, rendeződését és kölcsönhatásait kell leírni. Ilyen elemek főleg olyan entitások, amelyek a nyelvhez tartoznak ugyan, de konkrét jelentésük csak konkrét megnyilatkozási aktus keretében nyilvánul meg. Közéjük tartoznak az én, itt, most szavak, melyeket a megnyilatkozási aktus helye és időpontja ruház fel konkrét jelentéssel. Ezek szerint a megnyilatkozási aktust azon tényezők és cselekvések együttese képezi, amelyek megnyilatkozást mint produktumot eredményeznek. Kiterjedését illetően a megnyilatkozás lehet nagyon rövid (egyetlen szó, mondatszó), és nagyon hosszú is (pl. több órát tartó szónoklat vagy prédikáció). Különböző szempontokból többféle megnyilatkozást lehet megkülönböztetni:
* a helyesség szempontjából: grammatikailag helyes vagy helytelen, szemantikailag helyes vagy helytelen;
* a szövegtípus szempontjából: irodalmi, polémikus, didaktikus stb.;
* a közlés típusának szempontjából: szóbeli vagy írott;
* a nyelv típusának szempontjából: francia, latin stb. (hu)
|
