| dbo:abstract
|
- A Mercury–Atlas–7 a Mercury-program negyedik repülése volt űrhajóssal a fedélzeten, egyúttal a második olyan, amelyen a NASA-nak Föld körüli pályára sikerült állítania egy ember vezette űrhajót. A repülés Aurora 7 néven is ismert, mivel élve az íratlan előjogával, az űrhajó utasa választása szerint ezzel a hívójellel folyt a kommunikáció az irányítás és közte. A 18-as sorozatszámú Mercury űrhajó 1962. május 24.-én startolt Cape Canaveral 14-es indítóállásáról, fedélzetén Scott Carpenter űrhajóssal, a haditengerészet berepülőpilótájából az Eredeti Hetek tagjával. Eredetileg Donald "Deke" Slaytont jelölték a repülésre (ez esetben a Mercury kabin hívójele Delta 7 lett volna), de pár hónappal a start előtt Slaytonnál szívproblémákat mutattak ki az orvosok, így tartaléka, Carpenter lépett előtérbe. A repülés három Föld körüli keringésig tartott, a start és a vízreszállás között 4 óra 56 perc 5 másodperc telt el. A repülés lényegében John Glenn repülésének megismétlése volt, ezzel igazolva a közvélemény és az űrverseny másik szereplője, a Szovjetunió felé, hogy az első repülés nem volt véletlen siker, hanem magabiztosan birtokolják egy űrhajó(s) orbitális reptetésének képességét. Az űrhajó egy 260x154 km-es, 32,5°-os hajlású ellipszispályán repült, 88 perc 18 másodperc alatt megtéve egy-egy teljes keringést. Carpenter számára Glennétől eltérő, sokkal inkább tudományos, mintsem az űrhajó irányítását célzó, mérnöki feladatokat tartalmazó tervet készítettek és az űrhajós ezt végezte el. Ám a repülés során időhiányból, vagy figyelmetlenségből Carpenter sok hibát vétett, amelynek fő következménye a vészesen sok hajtóanyag felhasználás lett. A repülés ugyanakkor sikereket is hozott, többek között sikerült megfejteni a Glenn repülésén megjelent jelenséget, amikor időről-időre fényló részecskék jelentek meg a hajó körül (a kabin külső falára fagyott jégszilánkok voltak, amelyek a napsütés hatására váltak le a kabinról és csillogtak a napfényben). A leszálláskor az űrhajós több hibát is vétett: rossz szögbe állította a kabint a fékezéshez, késve indította be a fékezőrakétákat, emiatt végül több mint 400 kilométerre túlrepült a kijelölt leszállási ponton. A mentőcsapatoknak közel 1 óráig nem volt kapcsolata az űrhajóssal (a sajtó a legrosszabbtól, Carpenter elvesztésétől tartott), ám végül a USS Intrepid mentőegységei megtalálták és kiemelték a hullámokon mentőtutajon hánykolódó Carpentert. A repülés után az űrhajós James Webbtől, a NASA igazgatójától megkapta a Kiváló Szolgálatért érdemrendet, ám az elemzők szerint Carpenter sok hibát vétett, ezért később nem tartottak rá igényt űrhajósként. (hu)
- A Mercury–Atlas–7 a Mercury-program negyedik repülése volt űrhajóssal a fedélzeten, egyúttal a második olyan, amelyen a NASA-nak Föld körüli pályára sikerült állítania egy ember vezette űrhajót. A repülés Aurora 7 néven is ismert, mivel élve az íratlan előjogával, az űrhajó utasa választása szerint ezzel a hívójellel folyt a kommunikáció az irányítás és közte. A 18-as sorozatszámú Mercury űrhajó 1962. május 24.-én startolt Cape Canaveral 14-es indítóállásáról, fedélzetén Scott Carpenter űrhajóssal, a haditengerészet berepülőpilótájából az Eredeti Hetek tagjával. Eredetileg Donald "Deke" Slaytont jelölték a repülésre (ez esetben a Mercury kabin hívójele Delta 7 lett volna), de pár hónappal a start előtt Slaytonnál szívproblémákat mutattak ki az orvosok, így tartaléka, Carpenter lépett előtérbe. A repülés három Föld körüli keringésig tartott, a start és a vízreszállás között 4 óra 56 perc 5 másodperc telt el. A repülés lényegében John Glenn repülésének megismétlése volt, ezzel igazolva a közvélemény és az űrverseny másik szereplője, a Szovjetunió felé, hogy az első repülés nem volt véletlen siker, hanem magabiztosan birtokolják egy űrhajó(s) orbitális reptetésének képességét. Az űrhajó egy 260x154 km-es, 32,5°-os hajlású ellipszispályán repült, 88 perc 18 másodperc alatt megtéve egy-egy teljes keringést. Carpenter számára Glennétől eltérő, sokkal inkább tudományos, mintsem az űrhajó irányítását célzó, mérnöki feladatokat tartalmazó tervet készítettek és az űrhajós ezt végezte el. Ám a repülés során időhiányból, vagy figyelmetlenségből Carpenter sok hibát vétett, amelynek fő következménye a vészesen sok hajtóanyag felhasználás lett. A repülés ugyanakkor sikereket is hozott, többek között sikerült megfejteni a Glenn repülésén megjelent jelenséget, amikor időről-időre fényló részecskék jelentek meg a hajó körül (a kabin külső falára fagyott jégszilánkok voltak, amelyek a napsütés hatására váltak le a kabinról és csillogtak a napfényben). A leszálláskor az űrhajós több hibát is vétett: rossz szögbe állította a kabint a fékezéshez, késve indította be a fékezőrakétákat, emiatt végül több mint 400 kilométerre túlrepült a kijelölt leszállási ponton. A mentőcsapatoknak közel 1 óráig nem volt kapcsolata az űrhajóssal (a sajtó a legrosszabbtól, Carpenter elvesztésétől tartott), ám végül a USS Intrepid mentőegységei megtalálták és kiemelték a hullámokon mentőtutajon hánykolódó Carpentert. A repülés után az űrhajós James Webbtől, a NASA igazgatójától megkapta a Kiváló Szolgálatért érdemrendet, ám az elemzők szerint Carpenter sok hibát vétett, ezért később nem tartottak rá igényt űrhajósként. (hu)
|
