| dbo:abstract
|
- A messzápok (ógörögül: Μεσσάπιοι; latinul: Messapii) japig törzs volt, amely Salentót a klasszikus ókorban lakta. Két másik japig törzs, a , az északi, a a középső, míg a messzápok a félsziget legdélebbi részét lakták. Mindhárom törzs beszélte a , de utóbbiak a Kr. e. hetedik századra külön régészeti kultúrát fejlesztettek ki. A messzápok Messapiában éltek, északnyugatra Kailiáig és Egnatiáig húzódott, a Salentói-félszigetet jórészt lefedve. Ez a régió magában foglalja a mai Lecce tartományt, valamint Brindisi és Taranto tartományok egy részét. A Kr. e. harmadik századtól kezdve a görög és római írók megkülönböztették a Salento-félsziget őslakosságát. Sztrabón| szerint az olyan lapigián neveket, mint daunuszok peucetiuszok és messzápok kizárólag a görögök használták, a bennszülöttek nem, akik Salentót két részre osztották. A félsziget déli és jóniai része Salentinói területe volt (görögül: Σαλεντῖνοι ; latinul: Sallentini), Otrantótól Leucáig és Leucától Manduriáig. Az Adriai-tenger északi része a Kalabroiig nyúlt (görögül: Καλαβρούς; latinul: Calabri) és kiterjedt Otrantótól a hátországgal rendelkező Egnatiáig. Miután Salentót meghódította a Római Köztársaság Kr. e. 266-ban, a japig törzsek közötti különbség elmosódott, amint asszimilálódtak az ókori római társadalomba. Sztrabón világossá tette, hogy az ő korában, a Kr. e. első század végén a legtöbb ember felváltva használta a Messapia, Lapygia, Calabria és Salentina neveket Salentóra. A Calabria elnevezést az egész félszigetre akkor tették hivatalossá, amikor Augustus római császár Itáliát régiókra osztotta fel, és Apulia egészének a Regio II Apulia et Calabria nevet adta. A régészet a feltárt bizonyítékok alapján továbbra is a törzsek eredeti, háromas felosztását követi. (hu)
- A messzápok (ógörögül: Μεσσάπιοι; latinul: Messapii) japig törzs volt, amely Salentót a klasszikus ókorban lakta. Két másik japig törzs, a , az északi, a a középső, míg a messzápok a félsziget legdélebbi részét lakták. Mindhárom törzs beszélte a , de utóbbiak a Kr. e. hetedik századra külön régészeti kultúrát fejlesztettek ki. A messzápok Messapiában éltek, északnyugatra Kailiáig és Egnatiáig húzódott, a Salentói-félszigetet jórészt lefedve. Ez a régió magában foglalja a mai Lecce tartományt, valamint Brindisi és Taranto tartományok egy részét. A Kr. e. harmadik századtól kezdve a görög és római írók megkülönböztették a Salento-félsziget őslakosságát. Sztrabón| szerint az olyan lapigián neveket, mint daunuszok peucetiuszok és messzápok kizárólag a görögök használták, a bennszülöttek nem, akik Salentót két részre osztották. A félsziget déli és jóniai része Salentinói területe volt (görögül: Σαλεντῖνοι ; latinul: Sallentini), Otrantótól Leucáig és Leucától Manduriáig. Az Adriai-tenger északi része a Kalabroiig nyúlt (görögül: Καλαβρούς; latinul: Calabri) és kiterjedt Otrantótól a hátországgal rendelkező Egnatiáig. Miután Salentót meghódította a Római Köztársaság Kr. e. 266-ban, a japig törzsek közötti különbség elmosódott, amint asszimilálódtak az ókori római társadalomba. Sztrabón világossá tette, hogy az ő korában, a Kr. e. első század végén a legtöbb ember felváltva használta a Messapia, Lapygia, Calabria és Salentina neveket Salentóra. A Calabria elnevezést az egész félszigetre akkor tették hivatalossá, amikor Augustus római császár Itáliát régiókra osztotta fel, és Apulia egészének a Regio II Apulia et Calabria nevet adta. A régészet a feltárt bizonyítékok alapján továbbra is a törzsek eredeti, háromas felosztását követi. (hu)
|
