| dbo:abstract
|
- A metafizikus költők (metaphysical poets) egy szabadon értelmezett brit lírikus költőkből álló csoport volt a 17. században, akik mindannyian osztoztak a metafizika iránti érdeklődésükben és annak hasonló módszerekkel történő vizsgálatában. A „metafizikus” jelzőt Samuel Johnson, 18. századi angol kritikus adta Life of Cowley című művében. Azonban a költők maguk nem formáltak iskolát vagy indítottak mozgalmat, legtöbbjük nem is ismerte egymást és nem olvasták egymás műveit. Stílusukat az eszesség, az alapos fogalmi kifejtés, a „metafizikus elmés hasonlat”, és/vagy egy szokatlan hasonlat vagy metafora jellemezi. Jó példa erre Andrew Marvell a lélek és egy harmatcsepp érdekes hasonlata. Számos metafizikus költőre nagy hatással volt a neoplatonizmus, főleg John Donne-ra. A legfőbb platóni felfogás szerint, mely megtalálható a metafizikus költeményekben, szerettünk szépségének tökéletessége úgy működik, mint az örökkévalóság tökéletes szépségére való emlékezés. Lukács György, marxista esztéta híres megfogalmazása szerint a csoport közös ismertető jegye az, hogy mindannyian a „kézzel fogható mögé néznek” és „megpróbálják saját tükörképüket kitörölni, úgy hogy a tükör a nem-most-ot és a nem-itt-et mutassa, mintegy előre vetítve a későbbi egzisztencializmust.” (hu)
- A metafizikus költők (metaphysical poets) egy szabadon értelmezett brit lírikus költőkből álló csoport volt a 17. században, akik mindannyian osztoztak a metafizika iránti érdeklődésükben és annak hasonló módszerekkel történő vizsgálatában. A „metafizikus” jelzőt Samuel Johnson, 18. századi angol kritikus adta Life of Cowley című művében. Azonban a költők maguk nem formáltak iskolát vagy indítottak mozgalmat, legtöbbjük nem is ismerte egymást és nem olvasták egymás műveit. Stílusukat az eszesség, az alapos fogalmi kifejtés, a „metafizikus elmés hasonlat”, és/vagy egy szokatlan hasonlat vagy metafora jellemezi. Jó példa erre Andrew Marvell a lélek és egy harmatcsepp érdekes hasonlata. Számos metafizikus költőre nagy hatással volt a neoplatonizmus, főleg John Donne-ra. A legfőbb platóni felfogás szerint, mely megtalálható a metafizikus költeményekben, szerettünk szépségének tökéletessége úgy működik, mint az örökkévalóság tökéletes szépségére való emlékezés. Lukács György, marxista esztéta híres megfogalmazása szerint a csoport közös ismertető jegye az, hogy mindannyian a „kézzel fogható mögé néznek” és „megpróbálják saját tükörképüket kitörölni, úgy hogy a tükör a nem-most-ot és a nem-itt-et mutassa, mintegy előre vetítve a későbbi egzisztencializmust.” (hu)
|
