| dbo:abstract
|
- A metonímia (görög szó, magyarul névcsere) olyan szókép (troposz), amely a névátvitelen alapszik: a név térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton keresztül más jelentést vesz fel. Stílushatása a két jelentés közti kapcsolaton alapszik. A köznyelv is gyakran él vele és gyakori az irodalmi alkotásokban is, főként a költészetben, de mint módszert alkalmazzák más művészetekben is, például a szobrászatban, a festészetben vagy a filmművészetben. A metonímia egyik származéka a szinekdoché, amely a rész-egész viszonyt aknázza ki a névátvitelben. A metonímia szó a „túl” (itt: „megváltozott”) jelentésű görög μετά- szóból ered, amelyhez a „név” jelentésű ὄνυμα szóból származó ωνυμία toldalék kapcsolódik. A kognitív nyelvészetben a metonímia a megismerés egyik alapvető fajtája, amelyben egy egyedi jellegzetesség valamely komplexebb létezőt helyettesít. (hu)
- A metonímia (görög szó, magyarul névcsere) olyan szókép (troposz), amely a névátvitelen alapszik: a név térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton keresztül más jelentést vesz fel. Stílushatása a két jelentés közti kapcsolaton alapszik. A köznyelv is gyakran él vele és gyakori az irodalmi alkotásokban is, főként a költészetben, de mint módszert alkalmazzák más művészetekben is, például a szobrászatban, a festészetben vagy a filmművészetben. A metonímia egyik származéka a szinekdoché, amely a rész-egész viszonyt aknázza ki a névátvitelben. A metonímia szó a „túl” (itt: „megváltozott”) jelentésű görög μετά- szóból ered, amelyhez a „név” jelentésű ὄνυμα szóból származó ωνυμία toldalék kapcsolódik. A kognitív nyelvészetben a metonímia a megismerés egyik alapvető fajtája, amelyben egy egyedi jellegzetesség valamely komplexebb létezőt helyettesít. (hu)
|
