| dbo:abstract
|
- Vitéz lovag spondalungai Metz Rezső (eredetileg Rudolf, teljes neve németül: Rudolf Ritter Wendelin Adolf Edler Metz von Spondalunga, Budweis, Csehország, 1861. május 11. – Piliscsaba, 1943. október 21.) osztrák–magyar katonatiszt, altábornagy, a Mária Terézia-rend lovagkeresztjének birtokosa, a vitézi rend tagja, Piliscsaba díszpolgára. Katonacsaládból származott, maga is hatéves korától a Sankt Pölten-i katonai kollégiumban tanult, majd tanulmányait a morvafehértemplomi katonai főreáliskola és a bécsújhelyi (Wiener Neustadt-i) Theresianum Katonai Akadémia hallgatójaként folytatta. Az iskola elvégzését követően 1879-ben hadnaggyá avatták, majd a budapesti 32-es gyalogezredhez került, ahol az elkövetkező huszonnégy évben szolgált. 1903-ban már őrnagyi rangban zászlóaljparancsnokká nevezték ki a szolnoki cs. és kir. 68. gyalogezredhez, majd 1905-ben a 23. tábori vadászzászlóalj parancsnoka lett. 1908. május 1-jétől alezredes, 1911-től ezredesként a győri 19. gyalogezred parancsnoka lett és 1914-ben egységével részt vett a galíciai harcokban. 1915-ben vezérőrnagy és a 23. gyalogdandár parancsnoka. Kiemelkedő szerepet játszott az 1915. május 2–5-i gorlicei áttörésben, az ő csapatai foglalták el az orosz védelem kulcspontjának tartott . 1916-ban hadosztályparancsnokként sikeresen helytállt a volhíniai harcokban, melyért kiérdemelte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. 1918-ban altábornaggyá léptették elő. A háború befejezésével rövid ideig a magyarországi Nemzeti Hadseregben szolgált, majd nyugállományba vonult. A gorlicei áttörésben játszott szerepéért 1921-ben megkapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1929-ben a vitézi rend tagjává avatták. 1943. október 21-én hunyt el Klotildligeten, nyughelye a piliscsabai temetőben található, melyet 2006. szeptember 9-én katonai tiszteletadás mellett a Nemzeti Sírkerthez tartozó temetkezési hellyé nyilvánítottak. (hu)
- Vitéz lovag spondalungai Metz Rezső (eredetileg Rudolf, teljes neve németül: Rudolf Ritter Wendelin Adolf Edler Metz von Spondalunga, Budweis, Csehország, 1861. május 11. – Piliscsaba, 1943. október 21.) osztrák–magyar katonatiszt, altábornagy, a Mária Terézia-rend lovagkeresztjének birtokosa, a vitézi rend tagja, Piliscsaba díszpolgára. Katonacsaládból származott, maga is hatéves korától a Sankt Pölten-i katonai kollégiumban tanult, majd tanulmányait a morvafehértemplomi katonai főreáliskola és a bécsújhelyi (Wiener Neustadt-i) Theresianum Katonai Akadémia hallgatójaként folytatta. Az iskola elvégzését követően 1879-ben hadnaggyá avatták, majd a budapesti 32-es gyalogezredhez került, ahol az elkövetkező huszonnégy évben szolgált. 1903-ban már őrnagyi rangban zászlóaljparancsnokká nevezték ki a szolnoki cs. és kir. 68. gyalogezredhez, majd 1905-ben a 23. tábori vadászzászlóalj parancsnoka lett. 1908. május 1-jétől alezredes, 1911-től ezredesként a győri 19. gyalogezred parancsnoka lett és 1914-ben egységével részt vett a galíciai harcokban. 1915-ben vezérőrnagy és a 23. gyalogdandár parancsnoka. Kiemelkedő szerepet játszott az 1915. május 2–5-i gorlicei áttörésben, az ő csapatai foglalták el az orosz védelem kulcspontjának tartott . 1916-ban hadosztályparancsnokként sikeresen helytállt a volhíniai harcokban, melyért kiérdemelte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. 1918-ban altábornaggyá léptették elő. A háború befejezésével rövid ideig a magyarországi Nemzeti Hadseregben szolgált, majd nyugállományba vonult. A gorlicei áttörésben játszott szerepéért 1921-ben megkapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1929-ben a vitézi rend tagjává avatták. 1943. október 21-én hunyt el Klotildligeten, nyughelye a piliscsabai temetőben található, melyet 2006. szeptember 9-én katonai tiszteletadás mellett a Nemzeti Sírkerthez tartozó temetkezési hellyé nyilvánítottak. (hu)
|
