| dbo:abstract
|
- A mezőváros (latinul oppidum, v. oppidium) a terület földesura által kiváltságokkal felruházott település volt a történelmi Magyarországon. A kiváltságok konkrét tartalma, kiterjedése minden esetben egyedileg alakult ki, a földesúr döntésétől, illetve az általa a közösséggel kötött megállapodástól függött, így egységes mezővárosi jogállásról nem beszélhetünk, annak ellenére, hogy néhány alapvető kiváltságot szinte minden mezőváros megszerzett. A legfontosabb, tulajdonképpen a mezővárosi rangot biztosító kiváltság a volt. A mezőváros elnevezés arra utal, hogy e településeknek nem volt joguk városfalat építeni, így általában a nyílt mezőn álltak a falvakhoz hasonlóan, esetleg palánkkal vagy földsánccal kerítették őket. A mezővárosok - a szabad királyi városoktól eltérően - nem voltak függetlenek a nemesi vármegyétől, így feudális kötöttségeik a szabad királyi városokénál erősebbek voltak. Általában a legnagyobb szabadságot azok a mezővárosok élvezték, melyeknek földesura maga a király – illetve a török idők után a kamara – volt, de kedvező helyzetben voltak az egyházi vagy világi nagybirtokosok mezővárosai is. Ezzel szemben a köznemesi birtokban lévő mezővárosok általában sokkal kevesebb kiváltságot szereztek, helyzetük gyakran alig különbözött a jobbágyfalvakétól. A mezővárosok lakosságuk foglalkozása és életvitele tekintetében nagyon sokfélék voltak, némelyikük szélsőségesen specializálódott egy-egy tevékenységtípusra (bortermelés, távolsági kereskedelem, külterjes állattartás stb.), de legnagyobb részük lényegében mezőgazdasági település volt, amely csupán kisebb vonzáskörzetben töltött be kereskedelmi funkciókat. A mezővárosok általánosságban átmeneti településtípust képeznek a "polgári" városok és a jobbágyfalvak között. (hu)
- A mezőváros (latinul oppidum, v. oppidium) a terület földesura által kiváltságokkal felruházott település volt a történelmi Magyarországon. A kiváltságok konkrét tartalma, kiterjedése minden esetben egyedileg alakult ki, a földesúr döntésétől, illetve az általa a közösséggel kötött megállapodástól függött, így egységes mezővárosi jogállásról nem beszélhetünk, annak ellenére, hogy néhány alapvető kiváltságot szinte minden mezőváros megszerzett. A legfontosabb, tulajdonképpen a mezővárosi rangot biztosító kiváltság a volt. A mezőváros elnevezés arra utal, hogy e településeknek nem volt joguk városfalat építeni, így általában a nyílt mezőn álltak a falvakhoz hasonlóan, esetleg palánkkal vagy földsánccal kerítették őket. A mezővárosok - a szabad királyi városoktól eltérően - nem voltak függetlenek a nemesi vármegyétől, így feudális kötöttségeik a szabad királyi városokénál erősebbek voltak. Általában a legnagyobb szabadságot azok a mezővárosok élvezték, melyeknek földesura maga a király – illetve a török idők után a kamara – volt, de kedvező helyzetben voltak az egyházi vagy világi nagybirtokosok mezővárosai is. Ezzel szemben a köznemesi birtokban lévő mezővárosok általában sokkal kevesebb kiváltságot szereztek, helyzetük gyakran alig különbözött a jobbágyfalvakétól. A mezővárosok lakosságuk foglalkozása és életvitele tekintetében nagyon sokfélék voltak, némelyikük szélsőségesen specializálódott egy-egy tevékenységtípusra (bortermelés, távolsági kereskedelem, külterjes állattartás stb.), de legnagyobb részük lényegében mezőgazdasági település volt, amely csupán kisebb vonzáskörzetben töltött be kereskedelmi funkciókat. A mezővárosok általánosságban átmeneti településtípust képeznek a "polgári" városok és a jobbágyfalvak között. (hu)
|
