| dbo:abstract
|
- Hangcsou (Hangzhou) a 13. században a kínai Szung-dinasztia (Song-dinasztia) államának fővárosa, egyben az akkori világ leggazdagabb és legnagyobb városa volt. Mindennapi életéről rendkívül sok adat maradt fenn, ami lehetővé teszi egy átfogó kép kialakítását lakóinak hétköznapjairól, és általában a korabeli kínai társadalom működéséről. A témáról Jacques Gernet neves francia sinológus publikált átfogó művet 1959-ben. A 13. századi kínai főváros egyedülálló volt a világon kifejlett pénzgazdálkodásával, élénk bel- és külkereskedelmével, specializált termékeivel. A gazdálkodás, a kereskedelem, a társadalmi élet megannyi más területével együtt szoros állami ellenőrzés alatt volt. A művészetek, a szórakozás, a társadalmi intézmények és a technika terén egyaránt, Kína ebben az időben a világ legfejlettebb országa volt, ezért érthető, hogy a kínaiak a világnak a határaikon túl fekvő részeit barbárnak tekintették. A fényűző nagyváros elitjének, középosztályának az életszínvonala a kor Európája számára is elképzelhetetlenül magas volt. E luxus terheit a kínai vidék parasztsága viselte, akik közül sokan, nyomorúságuk elől, a városba menekültek, tovább növelve az ottani zsúfoltságot. Ezek a súlyos ellentétek magukban hordozták a későbbi bukás okait; azonban Kínában az időről időre sikeres parasztlázadások nyomán meglepő gyorsasággal újra kialakult a császári rendszer, élén az egykori parasztvezérekkel. (hu)
- Hangcsou (Hangzhou) a 13. században a kínai Szung-dinasztia (Song-dinasztia) államának fővárosa, egyben az akkori világ leggazdagabb és legnagyobb városa volt. Mindennapi életéről rendkívül sok adat maradt fenn, ami lehetővé teszi egy átfogó kép kialakítását lakóinak hétköznapjairól, és általában a korabeli kínai társadalom működéséről. A témáról Jacques Gernet neves francia sinológus publikált átfogó művet 1959-ben. A 13. századi kínai főváros egyedülálló volt a világon kifejlett pénzgazdálkodásával, élénk bel- és külkereskedelmével, specializált termékeivel. A gazdálkodás, a kereskedelem, a társadalmi élet megannyi más területével együtt szoros állami ellenőrzés alatt volt. A művészetek, a szórakozás, a társadalmi intézmények és a technika terén egyaránt, Kína ebben az időben a világ legfejlettebb országa volt, ezért érthető, hogy a kínaiak a világnak a határaikon túl fekvő részeit barbárnak tekintették. A fényűző nagyváros elitjének, középosztályának az életszínvonala a kor Európája számára is elképzelhetetlenül magas volt. E luxus terheit a kínai vidék parasztsága viselte, akik közül sokan, nyomorúságuk elől, a városba menekültek, tovább növelve az ottani zsúfoltságot. Ezek a súlyos ellentétek magukban hordozták a későbbi bukás okait; azonban Kínában az időről időre sikeres parasztlázadások nyomán meglepő gyorsasággal újra kialakult a császári rendszer, élén az egykori parasztvezérekkel. (hu)
|
