| dbo:abstract
|
- Izlandon a honfoglalás utáni első évszázadok elmúltával a korábbiaknál is sokkal nehezebbé vált a mindennapi élet a kis jégkorszak klimatikus viszonyai, a kevés erdő kiirtása, valamint a vulkánkitörések és járványok miatt. A lakosság a szó szoros értelmében évről évre a puszta túlélésért küzdött, és a helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy az izlandi eredetű grönlandi viking telepesek a 15. századra elvesztették a mostoha természeti körülményekkel folytatott küzdelmet és kihaltak. Izlandot gyakran – tévesen – egyfajta ősi demokráciának tartják a honfoglalás utáni törvényhozó népgyűlések rendszere miatt. Ez eredetileg sem volt teljesen igaz, hiszen a népgyűléseken csak a nagycsaládok fejei vehettek részt a döntésekben, és később, a norvég, majd dán uralom alatt, a gyarmati korban ez is megszűnt. A gazdaságilag hasznosítható földterület az általában a korábbi törzsfőnökök családjából kikerült néhány nagybirtokos kezében összpontosult, illetve a dán korona birtokába került vagy egyházi tulajdon lett, és a családfők többsége is a bérlők helyzetébe süllyedt. A személyi szabadság koncepciója az önálló farmerek esetében is háttérbe szorult, „alattvalóik” esetében pedig egyszerűen nem létezett. Működött azonban egyfajta szociális háló, és igen erős volt a társadalmi szolidaritás érzése az emberekben, különösen a természeti katasztrófákkal szemben. A rendkívül nehéz természeti, társadalmi és gazdasági körülmények között is fennmaradt az izlandi társadalom magas kulturális színvonala, különösen az írástudás és a régi mondák (sagák) ismerete. Az akut létbizonytalanság még a 18. században is fennállott, az akkori különösen katasztrofális vulkánkitörések és pestisjárványok miatt. A 19. században az Izlandra is eljutó technikai fejlődés és a polgárosodás kezdetei révén javulni kezdett a helyzet, itt is megindult a nemzeti ébredés folyamata, ami aztán a 20. század elejére az ország fokozatos függetlenedéséhez és modernizációjához vezetett. A szóban forgó hosszú időszak alatt természetesen történtek változások az izlandi társadalomban, gazdaságban és a mindennapi életben, ezek azonban csekélyek voltak, inkább az állandóság volt a jellemző. (hu)
- Izlandon a honfoglalás utáni első évszázadok elmúltával a korábbiaknál is sokkal nehezebbé vált a mindennapi élet a kis jégkorszak klimatikus viszonyai, a kevés erdő kiirtása, valamint a vulkánkitörések és járványok miatt. A lakosság a szó szoros értelmében évről évre a puszta túlélésért küzdött, és a helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy az izlandi eredetű grönlandi viking telepesek a 15. századra elvesztették a mostoha természeti körülményekkel folytatott küzdelmet és kihaltak. Izlandot gyakran – tévesen – egyfajta ősi demokráciának tartják a honfoglalás utáni törvényhozó népgyűlések rendszere miatt. Ez eredetileg sem volt teljesen igaz, hiszen a népgyűléseken csak a nagycsaládok fejei vehettek részt a döntésekben, és később, a norvég, majd dán uralom alatt, a gyarmati korban ez is megszűnt. A gazdaságilag hasznosítható földterület az általában a korábbi törzsfőnökök családjából kikerült néhány nagybirtokos kezében összpontosult, illetve a dán korona birtokába került vagy egyházi tulajdon lett, és a családfők többsége is a bérlők helyzetébe süllyedt. A személyi szabadság koncepciója az önálló farmerek esetében is háttérbe szorult, „alattvalóik” esetében pedig egyszerűen nem létezett. Működött azonban egyfajta szociális háló, és igen erős volt a társadalmi szolidaritás érzése az emberekben, különösen a természeti katasztrófákkal szemben. A rendkívül nehéz természeti, társadalmi és gazdasági körülmények között is fennmaradt az izlandi társadalom magas kulturális színvonala, különösen az írástudás és a régi mondák (sagák) ismerete. Az akut létbizonytalanság még a 18. században is fennállott, az akkori különösen katasztrofális vulkánkitörések és pestisjárványok miatt. A 19. században az Izlandra is eljutó technikai fejlődés és a polgárosodás kezdetei révén javulni kezdett a helyzet, itt is megindult a nemzeti ébredés folyamata, ami aztán a 20. század elejére az ország fokozatos függetlenedéséhez és modernizációjához vezetett. A szóban forgó hosszú időszak alatt természetesen történtek változások az izlandi társadalomban, gazdaságban és a mindennapi életben, ezek azonban csekélyek voltak, inkább az állandóság volt a jellemző. (hu)
|
