| dbo:abstract
|
- Miskolc vízimalmai évszázadokon keresztül voltak fontos részei a város gazdaságának és nem kevésbé városképének. A vízimalmokról meglétéről a 14. századtól vannak források. A malmokat a Szinvára telepítették, amelyek eleinte elsősorban egyházi tulajdonban voltak, de ez a monopólium később megszűnt, és a malmok többsége miskolci polgárok kezébe került. A malmok tulajdonviszonyai, építésük, átalakításuk és megszűnésük az évszázadok folyamán folyamatosan változott, és a véglegesnek mondható malomrendszer a 18. századra alakult ki. A malmok elsősorban gabonaőrléssel foglalkoztak, de kendertörést és posztókészítést is végeztek. A Szinvára sorban „felfűzött” malmok a főmedertől elkülönülten, a patakból kivezetett malomárkokon működtek. A város akkori nyugati határán, Diósgyőrhöz legközelebb, a mai Thököly utca térségében működött a Király- vagy Felső Király-malom, egy fahengeres kendertörő malom is tartozott hozzá. Ezt a malmot az 1878-as árvíz után újjáépítették, biztonságossá tették, így fennmaradási engedélyt kapott. Végül az 1960-as években szűnt meg, de előtte már elektromos üzemmódban dolgozott. Az Alsó Király-malom 1760 körül épült, a mai Tizeshonvéd utcánál működött, az árvíz után lebontották. Miskolc mai értelemben vett belvárosában dolgozott a Herczeg–Kovács- vagy Bük-malom, a mai Bartók téren, a majdani Zenepalota előtt. 1897 után szűnt meg, többek között ez tette lehetővé a Hunyadi utca nyomvonalának kiigazítását és az építkezéseket. Miskolc legrégebbi, egyben legtovább fennmaradt vízimalma a Papmalom volt, ami a mai Erzsébet téren állt. A Művészetek Háza előtti téren volt a Vágómalom, amely 1879-ben szűnt meg. Miskolc keleti határában is működött két vízimalom, az úgynevezett Belegrád-vízközben. Az első a Munkácsy utca, a másik a Hadirokkantak útja térségében volt található. A Szinván működő malmok már többször is okoztak gondokat, de a legnagyobb problémát az 1878-as miskolci árvíz hozta, amely a Pece-patakkal együtt hatalmas károkat okozott. Emiatt a város határozatot hozott a vízimalmok megszüntetéséről, ami a 19. század végéig fokozatosan meg is valósult. (hu)
- Miskolc vízimalmai évszázadokon keresztül voltak fontos részei a város gazdaságának és nem kevésbé városképének. A vízimalmokról meglétéről a 14. századtól vannak források. A malmokat a Szinvára telepítették, amelyek eleinte elsősorban egyházi tulajdonban voltak, de ez a monopólium később megszűnt, és a malmok többsége miskolci polgárok kezébe került. A malmok tulajdonviszonyai, építésük, átalakításuk és megszűnésük az évszázadok folyamán folyamatosan változott, és a véglegesnek mondható malomrendszer a 18. századra alakult ki. A malmok elsősorban gabonaőrléssel foglalkoztak, de kendertörést és posztókészítést is végeztek. A Szinvára sorban „felfűzött” malmok a főmedertől elkülönülten, a patakból kivezetett malomárkokon működtek. A város akkori nyugati határán, Diósgyőrhöz legközelebb, a mai Thököly utca térségében működött a Király- vagy Felső Király-malom, egy fahengeres kendertörő malom is tartozott hozzá. Ezt a malmot az 1878-as árvíz után újjáépítették, biztonságossá tették, így fennmaradási engedélyt kapott. Végül az 1960-as években szűnt meg, de előtte már elektromos üzemmódban dolgozott. Az Alsó Király-malom 1760 körül épült, a mai Tizeshonvéd utcánál működött, az árvíz után lebontották. Miskolc mai értelemben vett belvárosában dolgozott a Herczeg–Kovács- vagy Bük-malom, a mai Bartók téren, a majdani Zenepalota előtt. 1897 után szűnt meg, többek között ez tette lehetővé a Hunyadi utca nyomvonalának kiigazítását és az építkezéseket. Miskolc legrégebbi, egyben legtovább fennmaradt vízimalma a Papmalom volt, ami a mai Erzsébet téren állt. A Művészetek Háza előtti téren volt a Vágómalom, amely 1879-ben szűnt meg. Miskolc keleti határában is működött két vízimalom, az úgynevezett Belegrád-vízközben. Az első a Munkácsy utca, a másik a Hadirokkantak útja térségében volt található. A Szinván működő malmok már többször is okoztak gondokat, de a legnagyobb problémát az 1878-as miskolci árvíz hozta, amely a Pece-patakkal együtt hatalmas károkat okozott. Emiatt a város határozatot hozott a vízimalmok megszüntetéséről, ami a 19. század végéig fokozatosan meg is valósult. (hu)
|
