| dbo:abstract
|
- Mnémoszüné (görögül Mνημοσύνη), görög mitológiai alak, titanisz, Uranosz és Gaia leánya, az emlékezés istennője, a múzsák anyja. Mnémoszüné és Zeusz kilenc szerelmes éjszakát töltött együtt, melynek gyümölcseként az istennő „kilenc egyforma természetű lányt szült, akik csak az éneklésre gondoltak, semmi egyébre”. E lányok a múzsák, a művészetek megszemélyesítői. I. e. 4. századi íródott görög sírfeliratok alapján Mnémoszüné volt a neve Hadész egyik folyójának is, amely a Léthé párja volt az alvilágban. A holt lelkek azért ittak a Léthé vizéből, hogy amikor reinkarnálódnak, ne emlékezzenek korábbi életükre. Csak a beavatottak kiváltsága volt, hogy haláluk után a Léthé helyett a Mnémoszüné vizéből ihattak. Ez a forrás az emlékezet vizét csobogja. Az emlékezés pedig minden kultúrában a tudás legtisztább forrása. E sírfeliratok valószínűleg kapcsolatban álltak a korabeli misztériumvallással, vagy az mítoszokkal. Ugyanezt a történetet találjuk, a boiótiai szertartásaiban, ahol a két forrás, a Léthe és a Mnémoszüné együtt jelenik meg: „az istenfélőnek e két kútból kell innia, a Léthé vizéből, hogy elfeledje az emberi életet, a Mnémoszünéből, hogy majd visszaemlékezhessék arra, amit a másvilágon látott. A halálba való beavatás tapasztalatának a végén az istenfélő hasonló lesz az ihletett tudóshoz, a költőhöz és a prófétához.”Egy hasonló megjelenítéssel találkozunk Platón Állam című művének végén, „Er mítoszában”. Hésziodosz Istenek születése (Theogonia) című művében is találkozhatunk Mnémoszüné alakjával, aki magában hordozza a feledés adományát is. Királyok és költők fohászkodtak hozzá, s ajánlották erejüket hogy részesülhessenek az istennő határozott, parancsoló, tudós jellemvonásaiból. (hu)
- Mnémoszüné (görögül Mνημοσύνη), görög mitológiai alak, titanisz, Uranosz és Gaia leánya, az emlékezés istennője, a múzsák anyja. Mnémoszüné és Zeusz kilenc szerelmes éjszakát töltött együtt, melynek gyümölcseként az istennő „kilenc egyforma természetű lányt szült, akik csak az éneklésre gondoltak, semmi egyébre”. E lányok a múzsák, a művészetek megszemélyesítői. I. e. 4. századi íródott görög sírfeliratok alapján Mnémoszüné volt a neve Hadész egyik folyójának is, amely a Léthé párja volt az alvilágban. A holt lelkek azért ittak a Léthé vizéből, hogy amikor reinkarnálódnak, ne emlékezzenek korábbi életükre. Csak a beavatottak kiváltsága volt, hogy haláluk után a Léthé helyett a Mnémoszüné vizéből ihattak. Ez a forrás az emlékezet vizét csobogja. Az emlékezés pedig minden kultúrában a tudás legtisztább forrása. E sírfeliratok valószínűleg kapcsolatban álltak a korabeli misztériumvallással, vagy az mítoszokkal. Ugyanezt a történetet találjuk, a boiótiai szertartásaiban, ahol a két forrás, a Léthe és a Mnémoszüné együtt jelenik meg: „az istenfélőnek e két kútból kell innia, a Léthé vizéből, hogy elfeledje az emberi életet, a Mnémoszünéből, hogy majd visszaemlékezhessék arra, amit a másvilágon látott. A halálba való beavatás tapasztalatának a végén az istenfélő hasonló lesz az ihletett tudóshoz, a költőhöz és a prófétához.”Egy hasonló megjelenítéssel találkozunk Platón Állam című művének végén, „Er mítoszában”. Hésziodosz Istenek születése (Theogonia) című művében is találkozhatunk Mnémoszüné alakjával, aki magában hordozza a feledés adományát is. Királyok és költők fohászkodtak hozzá, s ajánlották erejüket hogy részesülhessenek az istennő határozott, parancsoló, tudós jellemvonásaiból. (hu)
|
