| dbo:abstract
|
- A mocsár vagy síkság politikai csoportosulás volt a Nemzeti Konventben. Az elnevezés eredetét illetően megoszlanak a történészi vélemények. A legelterjedtebb szerint a Törvényhozó Nemzetgyűlés termében az alsó sorokban helyet foglaló és mérsékelt nézeteket valló képviselők tartoztak a mocsár vagy síkság politikai csoportosuláshoz. A Szajna bal parti síkján, a Vendôme tér és a Királyi Palota között laktak, és a Feuillantinus klubban jöttek össze. A L'Ami du peuple, Jean-Paul Marat által kiadott politikai napilap hívta először ezt a csoportosulást mocsárnak. Pierre Joseph Duhem hegypárti képviselő állítólag így kiáltott fel: „Mocsári varangyok, emeljétek magasra fejeteket! Mert úgy könnyebben lenyisszanthatjuk”. A gyűlésterem baloldali legfelső sorait tekintették hegynek, s az ott ülésező radikális politikai nézeteket valló képviselők nevezték magukat Hegypártnak. A hegy–síkság topográfiai szembeállítást sok forradalmár ismerte Plutarkhosz Szolón élete (Párhuzamos életrajzok) művéből, amelyben az író hasonló módon illusztrálta Athén politikai életének megosztottságát: A hegylakók a demokráciáért álltak ki vehemens módon, a síkság emberei az oligarchiát támogatták. A tengerpart lakói harmadik pártként átmeneti kormányt akartak. A mocsárhoz tartozók a liberális és köztársaságpárti polgárságot képviselték, ragaszkodtak a forradalom vívmányaihoz, és igyekeztek összefogni a republikánusokat. Nagyon heterogén csoportosulás volt, tagjai közé tartozott többek között abbé, Emmanuel Joseph Sieyès abbé, Boissy d'Anglas, Jean-Jacques-Régis de Cambacérès. 1793 tavaszán néhányan, Georges Couthonnal és Lazare Carnot-val az élen a Hegypárthoz csatlakoztak. Amikor a hegypártiak magukhoz ragadták a hatalmat, a mocsárhoz tartozók közvetítő szerepre vállalkoztak a Konventben, de elismerték a Közjóléti Bizottság alaposan megfontolt intézkedéseit, amelyeket ők is megszavaztak. Legtöbbjük nyíltan kimutatta Robespierre iránti ellenszenvét thermidor 9-én. (hu)
- A mocsár vagy síkság politikai csoportosulás volt a Nemzeti Konventben. Az elnevezés eredetét illetően megoszlanak a történészi vélemények. A legelterjedtebb szerint a Törvényhozó Nemzetgyűlés termében az alsó sorokban helyet foglaló és mérsékelt nézeteket valló képviselők tartoztak a mocsár vagy síkság politikai csoportosuláshoz. A Szajna bal parti síkján, a Vendôme tér és a Királyi Palota között laktak, és a Feuillantinus klubban jöttek össze. A L'Ami du peuple, Jean-Paul Marat által kiadott politikai napilap hívta először ezt a csoportosulást mocsárnak. Pierre Joseph Duhem hegypárti képviselő állítólag így kiáltott fel: „Mocsári varangyok, emeljétek magasra fejeteket! Mert úgy könnyebben lenyisszanthatjuk”. A gyűlésterem baloldali legfelső sorait tekintették hegynek, s az ott ülésező radikális politikai nézeteket valló képviselők nevezték magukat Hegypártnak. A hegy–síkság topográfiai szembeállítást sok forradalmár ismerte Plutarkhosz Szolón élete (Párhuzamos életrajzok) művéből, amelyben az író hasonló módon illusztrálta Athén politikai életének megosztottságát: A hegylakók a demokráciáért álltak ki vehemens módon, a síkság emberei az oligarchiát támogatták. A tengerpart lakói harmadik pártként átmeneti kormányt akartak. A mocsárhoz tartozók a liberális és köztársaságpárti polgárságot képviselték, ragaszkodtak a forradalom vívmányaihoz, és igyekeztek összefogni a republikánusokat. Nagyon heterogén csoportosulás volt, tagjai közé tartozott többek között abbé, Emmanuel Joseph Sieyès abbé, Boissy d'Anglas, Jean-Jacques-Régis de Cambacérès. 1793 tavaszán néhányan, Georges Couthonnal és Lazare Carnot-val az élen a Hegypárthoz csatlakoztak. Amikor a hegypártiak magukhoz ragadták a hatalmat, a mocsárhoz tartozók közvetítő szerepre vállalkoztak a Konventben, de elismerték a Közjóléti Bizottság alaposan megfontolt intézkedéseit, amelyeket ők is megszavaztak. Legtöbbjük nyíltan kimutatta Robespierre iránti ellenszenvét thermidor 9-én. (hu)
|
