| dbo:abstract
|
- Molnár Ferenc (született Neumann) Budapest, Józsefváros 1878. január 12. – New York, 1952. április 1.) író, drámaíró, újságíró, haditudósító. Bár Molnár Ferenc neve legtöbbeknek a „Pál utcai fiúk” népszerű ifjúsági kisregényével kapcsolódik össze, személyében egy olyan kaliberű alkotóról van szó, akinek műveit világszerte adták elő, akinek 50. születésnapját fényes keretek közt a New York-i Broadway-n ünnepelték, akit az Egyesült Államok elnöke, Calvin Coolidge személyesen fogadott a Fehér Házban, s aki becslések szerint az 1920–30-as években több mint 1 millió amerikai dollárt keresett évente. „Molnár a magyar irodalom előkelő idegene” – mondta róla Németh Andor (1891-1953) kortárs író, míg Schöpflin Aladár (1872-1950) irodalomtörténész, műkritikus és műfordító így emlékezett: „Ő az egyetlen magyar író, aki egész oeuvrejével nemzetközi ellenőrzés alatt áll, s akiről mindenütt kialakult egy főpontjaiban egységes vélemény. Útját ennek a sikernek tagadhatatlanul a szórakoztató képessége egyengette, de ami irodalmi szempontból figyelemre méltóvá teszi s magasan kiemeli azoknak sorai fölé, akik éppen csak hogy szórakoztatják az embereket, az valami több, valami értékesebb. Az, hogy benne megérett és kifejezésre jutott a világ dolgainak s az embernek egy olyan szemléleti módja, amely teljesen és egyedül az övé s ennek kifejezésére olyan formai eszközöket talált, melyek saját, egyéni tulajdonai. […] Tagadhatatlan, hogy Molnár mondanivalója különbözik mindenki másétól, csak ő tudja elmondani s a formái, különösen a drámában, lényeges pontokon különböznek mindenki más formájától”. (hu)
- Molnár Ferenc (született Neumann) Budapest, Józsefváros 1878. január 12. – New York, 1952. április 1.) író, drámaíró, újságíró, haditudósító. Bár Molnár Ferenc neve legtöbbeknek a „Pál utcai fiúk” népszerű ifjúsági kisregényével kapcsolódik össze, személyében egy olyan kaliberű alkotóról van szó, akinek műveit világszerte adták elő, akinek 50. születésnapját fényes keretek közt a New York-i Broadway-n ünnepelték, akit az Egyesült Államok elnöke, Calvin Coolidge személyesen fogadott a Fehér Házban, s aki becslések szerint az 1920–30-as években több mint 1 millió amerikai dollárt keresett évente. „Molnár a magyar irodalom előkelő idegene” – mondta róla Németh Andor (1891-1953) kortárs író, míg Schöpflin Aladár (1872-1950) irodalomtörténész, műkritikus és műfordító így emlékezett: „Ő az egyetlen magyar író, aki egész oeuvrejével nemzetközi ellenőrzés alatt áll, s akiről mindenütt kialakult egy főpontjaiban egységes vélemény. Útját ennek a sikernek tagadhatatlanul a szórakoztató képessége egyengette, de ami irodalmi szempontból figyelemre méltóvá teszi s magasan kiemeli azoknak sorai fölé, akik éppen csak hogy szórakoztatják az embereket, az valami több, valami értékesebb. Az, hogy benne megérett és kifejezésre jutott a világ dolgainak s az embernek egy olyan szemléleti módja, amely teljesen és egyedül az övé s ennek kifejezésére olyan formai eszközöket talált, melyek saját, egyéni tulajdonai. […] Tagadhatatlan, hogy Molnár mondanivalója különbözik mindenki másétól, csak ő tudja elmondani s a formái, különösen a drámában, lényeges pontokon különböznek mindenki más formájától”. (hu)
|
