| dbo:abstract
|
- A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze. Nem tévesztendő össze a grammatikai mondatrész a mondat logikai és lélektani részeivel. Kevés kivétellel, elszigetelt, azaz kontextus nélküli teljes egyszerű mondatnak, akár minimális, akár bővített, amelynek egyik része sincs kiemelve, logikai és lélektani szempontból két része van, a topik (más néven téma) és a predikátum (más néven réma vagy komment). Leegyszerűsítve az előbbi az, amiről szó van, az utóbbi pedig az, amit a beszélő állít az előzőről. Csak a hagyományosan tőmondatnak nevezett szerkezeti mondattípusban esik egybe a topik a mondat szintaktikai terminussal alanynak nevezett részével, a predikátum pedig a mondat állítmánynak nevezett részével. Példa: A gyerek (topik és alany) olvas (predikátum és állítmány). Bővített mondatban a topik a mondat alanyából és csak a hozzá kapcsolódó egyéb mondatrészekből áll, a predikátum pedig az állítmányból és csak a hozzá kapcsolódó egyéb mondatrészekből: A világos szobában ülő gyerek (topik) érdekes és tanulságos könyvet olvas (predikátum). A mondatban előfordulhatnak olyan szavak vagy szócsoportok is, amelyek szintaktikai szempontból nem mondatrészek. Ilyen például az olyan főnév, amellyel rendszerint személyt szólítanak meg. Egyes nyelvekben ennek jellegzetes esetragja van, amely az ún. megszólító eset morfémája. Példa: Péter, gyere ide! Egyéb ilyen szavak a módosítószók és a partikulák. Példák:
* módosítószós mondat: Géza biztosan betalált a belső körbe.
* partikulás mondat: Hallottam ám a dologról. (hu)
- A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze. Nem tévesztendő össze a grammatikai mondatrész a mondat logikai és lélektani részeivel. Kevés kivétellel, elszigetelt, azaz kontextus nélküli teljes egyszerű mondatnak, akár minimális, akár bővített, amelynek egyik része sincs kiemelve, logikai és lélektani szempontból két része van, a topik (más néven téma) és a predikátum (más néven réma vagy komment). Leegyszerűsítve az előbbi az, amiről szó van, az utóbbi pedig az, amit a beszélő állít az előzőről. Csak a hagyományosan tőmondatnak nevezett szerkezeti mondattípusban esik egybe a topik a mondat szintaktikai terminussal alanynak nevezett részével, a predikátum pedig a mondat állítmánynak nevezett részével. Példa: A gyerek (topik és alany) olvas (predikátum és állítmány). Bővített mondatban a topik a mondat alanyából és csak a hozzá kapcsolódó egyéb mondatrészekből áll, a predikátum pedig az állítmányból és csak a hozzá kapcsolódó egyéb mondatrészekből: A világos szobában ülő gyerek (topik) érdekes és tanulságos könyvet olvas (predikátum). A mondatban előfordulhatnak olyan szavak vagy szócsoportok is, amelyek szintaktikai szempontból nem mondatrészek. Ilyen például az olyan főnév, amellyel rendszerint személyt szólítanak meg. Egyes nyelvekben ennek jellegzetes esetragja van, amely az ún. megszólító eset morfémája. Példa: Péter, gyere ide! Egyéb ilyen szavak a módosítószók és a partikulák. Példák:
* módosítószós mondat: Géza biztosan betalált a belső körbe.
* partikulás mondat: Hallottam ám a dologról. (hu)
|
