| dbo:abstract
|
- A monodráma egyetlen művész által előadott drámai mű, egyetlen előadóra, ill. szereplőre épített dráma; gyökerei mind az európai, mind a magyar kultikus hagyományokra visszavezethetők. A 18. századtól a francia és német irodalomban és színpadokon tűnik fel (Rousseau, Goethe), a 20. századi modern szerzők (Cocteau, Beckett) ugyancsak előszeretettel használják e műformát. Különbözik a monológtól, amely csupán egy eleme a drámának, szemben a monodrámával, ebben ugyanis a hős sorsát meghatározó külső-belső mozgások, konfliktusok egésze alakítja, teszi teljessé a művet. "Nem feltétlenül fontos, hogy a drámában a központi hősnek egyenrangú ellenfele legyen" – írja önigazolásul Kocsis István, s ebből a tételből kiindulva fogalmazza meg a maga monodráma-elméletét: "...a hősnek úgyis önmagát a legnehezebb legyőznie, tehát a drámai feszültség érdekében a hőssel önmagát kell szembeállítania." (hu)
- A monodráma egyetlen művész által előadott drámai mű, egyetlen előadóra, ill. szereplőre épített dráma; gyökerei mind az európai, mind a magyar kultikus hagyományokra visszavezethetők. A 18. századtól a francia és német irodalomban és színpadokon tűnik fel (Rousseau, Goethe), a 20. századi modern szerzők (Cocteau, Beckett) ugyancsak előszeretettel használják e műformát. Különbözik a monológtól, amely csupán egy eleme a drámának, szemben a monodrámával, ebben ugyanis a hős sorsát meghatározó külső-belső mozgások, konfliktusok egésze alakítja, teszi teljessé a művet. "Nem feltétlenül fontos, hogy a drámában a központi hősnek egyenrangú ellenfele legyen" – írja önigazolásul Kocsis István, s ebből a tételből kiindulva fogalmazza meg a maga monodráma-elméletét: "...a hősnek úgyis önmagát a legnehezebb legyőznie, tehát a drámai feszültség érdekében a hőssel önmagát kell szembeállítania." (hu)
|
