| dbo:abstract
|
- A monori találkozó a monorierdei kempingben 1985. június 14–16. között megtartott összejövetel volt, melyen az egymástól elszigetelt demokratikus ellenzék képviselőin kívül ötvenhatosok, reformközgazdászok, történészek, népi írók, a Kádár-rendszerrel szemben álló művészek is részt vettek; összesen negyvenöten. A tanácskozás mérföldkő az 1956 utáni magyar és közép-kelet-európai ellenzéki mozgalmak történetében. Az akkor illegális rendezvény, a magyarországi rendszerváltás előtti ellenzéki körök és csoportosulások, összességében a demokratikus ellenzék első és igazából egyetlen olyan találkozója volt, melyen mind az „urbánus”, mind a „népi” frakció jelen volt és valamiben egyetértésre jutott. A külföldi emigrációban is jelentős figyelem kísérte az ellenzéki értelmiség két szárnyának – a „népieknek” és a „létező szocializmusból kiábrándultaknak” – Monoron (Monorierdőn) tartott találkozóját. A tanácskozás fő témái: 1956 politikai öröksége, a határon túli magyarság helyzete, az emberi és állampolgári jogok és a gazdasági reformok esélyei. A referátumokat a Donáth Ferenc által szorgalmazott „ellenzéki népfront” jegyében Csurka István „Új magyar önépítés”, Csoóri Sándor kisebbségi kérdésekről, Bauer Tamás gazdaságpolitikai kérdésekről és Kis János „Korlátainkról és lehetőségeinkről” tartotta. Az 1985-ös jegyzőkönyv a monori kempingben rendezett találkozóról azt a ritka pillanatot örökíti meg, amikor majdnem mindegyik disszidens-irányzat, különböző világlátású és vérmérsékletű emberek, a népfront-gondolat jegyében együtt jelentek meg egy konferencián. Együtt azonban csak egyetlen dologban tudtak egyetértésre jutni, ez pedig a kommunista diktatúra elvetése volt. (hu)
- A monori találkozó a monorierdei kempingben 1985. június 14–16. között megtartott összejövetel volt, melyen az egymástól elszigetelt demokratikus ellenzék képviselőin kívül ötvenhatosok, reformközgazdászok, történészek, népi írók, a Kádár-rendszerrel szemben álló művészek is részt vettek; összesen negyvenöten. A tanácskozás mérföldkő az 1956 utáni magyar és közép-kelet-európai ellenzéki mozgalmak történetében. Az akkor illegális rendezvény, a magyarországi rendszerváltás előtti ellenzéki körök és csoportosulások, összességében a demokratikus ellenzék első és igazából egyetlen olyan találkozója volt, melyen mind az „urbánus”, mind a „népi” frakció jelen volt és valamiben egyetértésre jutott. A külföldi emigrációban is jelentős figyelem kísérte az ellenzéki értelmiség két szárnyának – a „népieknek” és a „létező szocializmusból kiábrándultaknak” – Monoron (Monorierdőn) tartott találkozóját. A tanácskozás fő témái: 1956 politikai öröksége, a határon túli magyarság helyzete, az emberi és állampolgári jogok és a gazdasági reformok esélyei. A referátumokat a Donáth Ferenc által szorgalmazott „ellenzéki népfront” jegyében Csurka István „Új magyar önépítés”, Csoóri Sándor kisebbségi kérdésekről, Bauer Tamás gazdaságpolitikai kérdésekről és Kis János „Korlátainkról és lehetőségeinkről” tartotta. Az 1985-ös jegyzőkönyv a monori kempingben rendezett találkozóról azt a ritka pillanatot örökíti meg, amikor majdnem mindegyik disszidens-irányzat, különböző világlátású és vérmérsékletű emberek, a népfront-gondolat jegyében együtt jelentek meg egy konferencián. Együtt azonban csak egyetlen dologban tudtak egyetértésre jutni, ez pedig a kommunista diktatúra elvetése volt. (hu)
|
