| dbo:abstract
|
- Monte Albán a legnagyobb prekolumbiánus ásatási helyszín a dél-mexikói Oaxaca államban. A régészeti lelőhelyek a Oaxaca-völgy középső részén helyezkednek el, kb. 9 km-re Oaxaca de Juárez városától (székhely) nyugatra. Monte Albán vallási épületegyüttese egy kb. tengerszint felett 1940 méter magas mesterséges dombon épült. Az épületegyüttesre a lépcsőzetes teraszos építkezés a jellemző, s egy tucat mesterséges domb borítja az egész fennsík gerincvonalát. és domb közelében az ásatások során előkerült romokat is az ősi város szerves részének tekintik. Monte Albán (kb. i. e. 6 – i. sz. 8. század), mint Mezoamerika legősibb városa, hosszú időn keresztül a zapoték elit társadalmi és politikai központjául szolgált. Szerepe legalább olyan fontos volt ezen a területen, mint a tőle északra levő Teotihuacáné. A város a 6-8. század táján elvesztette politikai szerepét, és ezután hamarosan elhagyatottá vált. A feltárt temetkezési helyek arra utalnak, hogy a későbbi időkben ismét kis számú közösségek telepedtek le, és egészen a gyarmati időszak kezdetéig felkeresték szertartások bemutatása végett. Monte Albán jelenlegi nevének eredete nem tisztázott és zapoték neve sem ismert, mivel a hely elnéptelenedett a spanyolok megjelenése előtt, így feljegyzések nem maradtak. A romok a Oaxaca-völgyben minden irányból jól láthatók, ezért a gyarmati idő kezdetétől a mai napig kedvelt helye éppúgy a felfedezőknek, mint a turistáknak. Az első intenzív régészeti felmérések 1902-ben kezdődtek vezetésével, azonban tudományos igényű ásatásokra csak 1931-ben került sor egy mexikói régész, irányításával. Az elkövetkezendő 18 év alatt Caso és munkatársai és nagy területet tárt fel az épületegyüttes magjában, amelyet a nagyközönség számára is megnyitottak. Az ásatások során nagy számú lakó- és szertartási épületeket, valamint több száz temetkezési helyet tártak fel. A munkálatok során Caso és kollégái a kerámiákat alapul véve megállapítottak egy időrendi sorrendet a korai sírokban talált leletekből kb. az i. e. 6. századtól egészen a késő posztklasszikus periódus végéig, i. sz. 1521-ig. Az 1960-as évek végén a Michigan Egyetem munkatársa, kutatást kezdeményezett, melynek a célja Monte Albán alapítása előtti időszak feltárása (Prehistory and Human Ecology Project). Az elkövetkezendő két évtized feljegyzései a korai archaikus időszaktól (i. e. 8-2. évezred) a Monte Albánt közvetlenül megelőző Rosario szakaszig (i. e. 8-6. század) egy időzóna-áttekintés a terület társadalmi fejlődéséről, összetételéről. A következő további lépés a Monte Albán fejlődési történelmének megértésében egy prekolumbán kori településminta felállítása, amelyet a Oaxaca-völgy kutatási téma keretében és más kollégái kezdtek meg a korai 1970-es években. Az intenzív felmérés és feltérképezés következtében világossá vált, hogy Monte Albán nagysága lényegesen meghaladja Caso által ismert területeket. (hu)
- Monte Albán a legnagyobb prekolumbiánus ásatási helyszín a dél-mexikói Oaxaca államban. A régészeti lelőhelyek a Oaxaca-völgy középső részén helyezkednek el, kb. 9 km-re Oaxaca de Juárez városától (székhely) nyugatra. Monte Albán vallási épületegyüttese egy kb. tengerszint felett 1940 méter magas mesterséges dombon épült. Az épületegyüttesre a lépcsőzetes teraszos építkezés a jellemző, s egy tucat mesterséges domb borítja az egész fennsík gerincvonalát. és domb közelében az ásatások során előkerült romokat is az ősi város szerves részének tekintik. Monte Albán (kb. i. e. 6 – i. sz. 8. század), mint Mezoamerika legősibb városa, hosszú időn keresztül a zapoték elit társadalmi és politikai központjául szolgált. Szerepe legalább olyan fontos volt ezen a területen, mint a tőle északra levő Teotihuacáné. A város a 6-8. század táján elvesztette politikai szerepét, és ezután hamarosan elhagyatottá vált. A feltárt temetkezési helyek arra utalnak, hogy a későbbi időkben ismét kis számú közösségek telepedtek le, és egészen a gyarmati időszak kezdetéig felkeresték szertartások bemutatása végett. Monte Albán jelenlegi nevének eredete nem tisztázott és zapoték neve sem ismert, mivel a hely elnéptelenedett a spanyolok megjelenése előtt, így feljegyzések nem maradtak. A romok a Oaxaca-völgyben minden irányból jól láthatók, ezért a gyarmati idő kezdetétől a mai napig kedvelt helye éppúgy a felfedezőknek, mint a turistáknak. Az első intenzív régészeti felmérések 1902-ben kezdődtek vezetésével, azonban tudományos igényű ásatásokra csak 1931-ben került sor egy mexikói régész, irányításával. Az elkövetkezendő 18 év alatt Caso és munkatársai és nagy területet tárt fel az épületegyüttes magjában, amelyet a nagyközönség számára is megnyitottak. Az ásatások során nagy számú lakó- és szertartási épületeket, valamint több száz temetkezési helyet tártak fel. A munkálatok során Caso és kollégái a kerámiákat alapul véve megállapítottak egy időrendi sorrendet a korai sírokban talált leletekből kb. az i. e. 6. századtól egészen a késő posztklasszikus periódus végéig, i. sz. 1521-ig. Az 1960-as évek végén a Michigan Egyetem munkatársa, kutatást kezdeményezett, melynek a célja Monte Albán alapítása előtti időszak feltárása (Prehistory and Human Ecology Project). Az elkövetkezendő két évtized feljegyzései a korai archaikus időszaktól (i. e. 8-2. évezred) a Monte Albánt közvetlenül megelőző Rosario szakaszig (i. e. 8-6. század) egy időzóna-áttekintés a terület társadalmi fejlődéséről, összetételéről. A következő további lépés a Monte Albán fejlődési történelmének megértésében egy prekolumbán kori településminta felállítása, amelyet a Oaxaca-völgy kutatási téma keretében és más kollégái kezdtek meg a korai 1970-es években. Az intenzív felmérés és feltérképezés következtében világossá vált, hogy Monte Albán nagysága lényegesen meghaladja Caso által ismert területeket. (hu)
|
