| dbo:abstract
|
- 1774 elején Salzburgban írta Mozart az A-dúr szimfóniát (No. 29, K 201 (186a)), ezzel folytatva a C-dúr és g-moll darabokkal elkezdett sorozatot, a bécsi mesterek – Michael Haydn és Joseph Haydn – példáján érett, klasszikus szimfóniák fiatalkori ciklusát. A mű négy tételből áll, tehát „germán”: 1.
* Allegro moderato 2.
* Andante 3.
* Menuetto 4.
* Allegro con spirito Az első tétel különböző karakterű fő-, mellék- és zárótémáját azonos anyagú közjátékok és átvezető részek kapcsolják össze. Meglepetést kelt a kidolgozásban alkalmazott újabb téma: ez fiatalkori alkotásra vall; később Mozart a kidolgozást motivikus munkára használja fel. A lassú tétel pontozott ritmusú főtémája divertimentóinak felhőtlen ragyogását idézi. A felső regiszterbe helyezett kísérő szólam az 1778-as, tragikus hangú is megjelenik majd. A Menüett kamarazenei effektusait különösen a trióban észleljük, ahol a vonósnégyesen megszólaló dallamot az oboa és kürt hosszú kitartott hangjai támasztják alá. A zárótétel fő- és melléktémája kérdés-felelet módjára függ össze. E tétel kidolgozásában a főtémát fantáziaszerűen fejleszti és állandó ellenponttá társítja a zeneszerző. (hu)
- 1774 elején Salzburgban írta Mozart az A-dúr szimfóniát (No. 29, K 201 (186a)), ezzel folytatva a C-dúr és g-moll darabokkal elkezdett sorozatot, a bécsi mesterek – Michael Haydn és Joseph Haydn – példáján érett, klasszikus szimfóniák fiatalkori ciklusát. A mű négy tételből áll, tehát „germán”: 1.
* Allegro moderato 2.
* Andante 3.
* Menuetto 4.
* Allegro con spirito Az első tétel különböző karakterű fő-, mellék- és zárótémáját azonos anyagú közjátékok és átvezető részek kapcsolják össze. Meglepetést kelt a kidolgozásban alkalmazott újabb téma: ez fiatalkori alkotásra vall; később Mozart a kidolgozást motivikus munkára használja fel. A lassú tétel pontozott ritmusú főtémája divertimentóinak felhőtlen ragyogását idézi. A felső regiszterbe helyezett kísérő szólam az 1778-as, tragikus hangú is megjelenik majd. A Menüett kamarazenei effektusait különösen a trióban észleljük, ahol a vonósnégyesen megszólaló dallamot az oboa és kürt hosszú kitartott hangjai támasztják alá. A zárótétel fő- és melléktémája kérdés-felelet módjára függ össze. E tétel kidolgozásában a főtémát fantáziaszerűen fejleszti és állandó ellenponttá társítja a zeneszerző. (hu)
|
