| dbo:abstract
|
- A mozsár (korabeli nevén bombarda, vagy bombázó) olyan rövid csövű tűzfegyver, amely nagy csőemelkedéssel (felső szögcsoporttal), meredek tüzel, kis hatótávolságra, nagy rombolóerejű lövedékkel. A három alapvető egyike (ágyú, tarack, mozsár). Nevét valószínűleg alakja és töltővesszője miatt a fűszertörő mozsár után kaphatta. A 19. század végétől az aknavető kiszorította a harcterekről, könnyebb szerkezete, kis tömegű, de hatásos miatt praktikusabb volt elődjénél. A 19-20. századfordulón és után készítettek nagy lőtávolságú, hosszabb csövű igen nagy űrméretű mozsarakat is, amelyek így részlegesen az ágyúk szerepét is átvehették, innen a mozsárágyú nevük. Ezek a lövegek rendszerint csak vasúton voltak mozgathatóak, a családjába tartoznak. Mozsarakat alkalmaztak lánctalpas alvázakon is (pl. Brummbär, Sturmtiger), azonban a második világháború végével befejeződött pályafutásuk. Helyüket a különféle űrméretű könnyű-, közepes és nehézaknavetők vették át. A Pallas nagy lexikona kézi mozsár címszó alatt (10. kötet) említ egy kis méretű és űrméretű, egy ember által mozgatható, vár- és vívóárokharcra alkalmas mozsarat, amely gyakorlatilag az aknavető elődjének tekinthető. Említ még kőmozsár címszó alatt „nagyöblű” mozsarat, „melyből 40-60 cm. átmérőjü kőgolyókat hajítottak az ostromlott várakba”. Ezt a Pallas szerint a 18. század elejéig alkalmazták. Lövedéke élőerő elleni bevetéskor két félgömb alakúra font kosár, melyben köveket helyeztek el, majd a két kosarat összekötötték gőmbszerűvé, és kilőtték. (hu)
- A mozsár (korabeli nevén bombarda, vagy bombázó) olyan rövid csövű tűzfegyver, amely nagy csőemelkedéssel (felső szögcsoporttal), meredek tüzel, kis hatótávolságra, nagy rombolóerejű lövedékkel. A három alapvető egyike (ágyú, tarack, mozsár). Nevét valószínűleg alakja és töltővesszője miatt a fűszertörő mozsár után kaphatta. A 19. század végétől az aknavető kiszorította a harcterekről, könnyebb szerkezete, kis tömegű, de hatásos miatt praktikusabb volt elődjénél. A 19-20. századfordulón és után készítettek nagy lőtávolságú, hosszabb csövű igen nagy űrméretű mozsarakat is, amelyek így részlegesen az ágyúk szerepét is átvehették, innen a mozsárágyú nevük. Ezek a lövegek rendszerint csak vasúton voltak mozgathatóak, a családjába tartoznak. Mozsarakat alkalmaztak lánctalpas alvázakon is (pl. Brummbär, Sturmtiger), azonban a második világháború végével befejeződött pályafutásuk. Helyüket a különféle űrméretű könnyű-, közepes és nehézaknavetők vették át. A Pallas nagy lexikona kézi mozsár címszó alatt (10. kötet) említ egy kis méretű és űrméretű, egy ember által mozgatható, vár- és vívóárokharcra alkalmas mozsarat, amely gyakorlatilag az aknavető elődjének tekinthető. Említ még kőmozsár címszó alatt „nagyöblű” mozsarat, „melyből 40-60 cm. átmérőjü kőgolyókat hajítottak az ostromlott várakba”. Ezt a Pallas szerint a 18. század elejéig alkalmazták. Lövedéke élőerő elleni bevetéskor két félgömb alakúra font kosár, melyben köveket helyeztek el, majd a két kosarat összekötötték gőmbszerűvé, és kilőtték. (hu)
|
