| dbo:abstract
|
- 1965. június 21-én jelent meg a Byrds első albuma, a Mr. Tambourine Man. A Billboard listáján 6. lett és 38 hétig szerepelt a listán, az Egyesült Királyságban pedig a 7. helyet érte el. Első kislemezük, Bob Dylan című dalának feldolgozása 1965. április 12-én jelent meg, és mind az USA-ban, mind az Egyesült Királyságban első lett. Második kislemezük, az All I Really Want to Do (szintén Dylan-feldolgozás) épp hogy bekerült az amerikai Top 40-be. Első kislemezük nyomán az Atlanti-óceán mindkét partján megismerték a zenekart, az általuk játszott folk-rock pedig az 1964-es brit invázióra adott válasszá vált. A dalban megvolt a Byrds korai hangzásának minden kelléke: , és David Crosby háromszólamú éneke és McGiunn 12 húros Rickenbackerének „csilingelő” (jingle-jangle) hangzása, amire a dal szövege is emlékeztetett („Hey! Mr. Tambourine Man, play a song for me,/In the jingle jangle morning I’ll come followin’ you.”) Ez a hangzás dominál az album többi dalában is. Vannak közöttük feldolgozások és saját szerzemények is, melyek legtöbbjét Gene Clark írta. A Here Without You és az I'll Feel a Whole Lot Better igazi tehetségről tanúskodik (utóbbit mások is feldolgozták). Dylan dalait remekül alakították át (a másik három Dylan 1964-es, Another Side of Bob Dylan című albumán jelent meg), többen azzal vádolták a zenekart, hogy túl sok dalt játszanak Dylantől. A többi feldolgozást is jól választották ki: Pete Seeger dala a folkos gyökereket hangsúlyozta, míg Vera Lynn We'll Meet Again című dala elég cinikusan hangzik (az ötletet Stanley Kubrick Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című filmjéből vették). A korszak albumaihoz képest – egyetlen sláger mellett tizenegy töltelék, mivel a legtöbb ember a kislemezeket vette meg – a Mr. Tambourine Man igazi mestermű volt. Bob Dylan, a Beatles vagy a Beach Boys 1965-ös albumaihoz hasonlóan ez is kulcsszerepet játszott abban, hogy az 1960-as évek végére a nagylemez vált a művészi kifejezés eszközévé. Bár a kiadó utasítására első kislemezükön – McGuinnt kivéve – hivatásos stúdiózenészek játszottak, az album többi dalán már az „igazi” Byrds hallható. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazásán a 232. helyet érte el. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Újrakevert változata 1996. április 30-án jelent meg a Byrds-sorozatában, hat új dallal (három alternatív változat és az All I Really Want to Do kislemez-változata). (hu)
- 1965. június 21-én jelent meg a Byrds első albuma, a Mr. Tambourine Man. A Billboard listáján 6. lett és 38 hétig szerepelt a listán, az Egyesült Királyságban pedig a 7. helyet érte el. Első kislemezük, Bob Dylan című dalának feldolgozása 1965. április 12-én jelent meg, és mind az USA-ban, mind az Egyesült Királyságban első lett. Második kislemezük, az All I Really Want to Do (szintén Dylan-feldolgozás) épp hogy bekerült az amerikai Top 40-be. Első kislemezük nyomán az Atlanti-óceán mindkét partján megismerték a zenekart, az általuk játszott folk-rock pedig az 1964-es brit invázióra adott válasszá vált. A dalban megvolt a Byrds korai hangzásának minden kelléke: , és David Crosby háromszólamú éneke és McGiunn 12 húros Rickenbackerének „csilingelő” (jingle-jangle) hangzása, amire a dal szövege is emlékeztetett („Hey! Mr. Tambourine Man, play a song for me,/In the jingle jangle morning I’ll come followin’ you.”) Ez a hangzás dominál az album többi dalában is. Vannak közöttük feldolgozások és saját szerzemények is, melyek legtöbbjét Gene Clark írta. A Here Without You és az I'll Feel a Whole Lot Better igazi tehetségről tanúskodik (utóbbit mások is feldolgozták). Dylan dalait remekül alakították át (a másik három Dylan 1964-es, Another Side of Bob Dylan című albumán jelent meg), többen azzal vádolták a zenekart, hogy túl sok dalt játszanak Dylantől. A többi feldolgozást is jól választották ki: Pete Seeger dala a folkos gyökereket hangsúlyozta, míg Vera Lynn We'll Meet Again című dala elég cinikusan hangzik (az ötletet Stanley Kubrick Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című filmjéből vették). A korszak albumaihoz képest – egyetlen sláger mellett tizenegy töltelék, mivel a legtöbb ember a kislemezeket vette meg – a Mr. Tambourine Man igazi mestermű volt. Bob Dylan, a Beatles vagy a Beach Boys 1965-ös albumaihoz hasonlóan ez is kulcsszerepet játszott abban, hogy az 1960-as évek végére a nagylemez vált a művészi kifejezés eszközévé. Bár a kiadó utasítására első kislemezükön – McGuinnt kivéve – hivatásos stúdiózenészek játszottak, az album többi dalán már az „igazi” Byrds hallható. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazásán a 232. helyet érte el. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Újrakevert változata 1996. április 30-án jelent meg a Byrds-sorozatában, hat új dallal (három alternatív változat és az All I Really Want to Do kislemez-változata). (hu)
|
