| dbo:abstract
|
- Munkás-társadalomrajz – a munkások életviszonyainak tárgyilagos feldolgozása helyszíni tényfelvételek alapján. Már az első világháborút megelőző Braun Róbert elnöklete alatt Budapesten megalakult Szociográfiai Szakosztályának városra és falura egyaránt kiterjesztett társadalomrajzi kutatásakor felvetődött a munkás-társadalomrajz szükségessége, a két világháború között azonban a megoldatlan parasztkérdés a falukutatást hozta előtérbe. A Gaál Gábor szerkesztette Korunk e tájékozódás egyoldalúságának kiegészítése végett tett kísérletet az erdélyi munkás-társadalomrajz megteremtésére. E célból jelentette meg hasábjain Jordáky Lajos A kolozsvári ipari munkásság c. cikkét (1938/2, 3), majd Téglagyári munkások c. felmérését (1939/7-8). Nagy István Dolgozó leányok c. cikkével jelentkezett (1939/7-8), s egyidejűleg jelent meg Külváros c. munkája (Kolozsvár, 1939, bővítetten. Budapest, 1942). Ezt Bérmunkások c. hasonlóképpen szociográfiai feldolgozása követte (Kolozsvár, 1945). A munkás-társadalomrajz műfajába sorolhatók az 1950-es évektől az 1980-as évekig sűrűn megjelenő riportirodalom kötetei, köztük Dános Miklós, Marosi Barna, Mikó Ervin, Molnár H. Lajos, Orosz Irén, Tar Károly munkástárgyú novellái. Míg a Magyar gyári munkásság c. tanulmánygyűjtemény a Magyar Közgazdasági Társaság kiadásában (Budapest, 1940) megelégedett egy teljesen politikamentes "szociális helyzetkép"-pel, addig Jordáky Lajos a Népszava hasábjain (1941-43) élesen bírálja ugyan a népi írók "eszmei zűrzavarát", de a népi irodalom valóságszemléletében egy munkásirodalom "paraszt-népi testvérágá"-t ismeri fel. Az 1944 után kialakuló romániai viszonyok közt a valóságszemlélet jellemzi a munkás-társadalomrajz további kibontakozását, a bekövetkező balos megmerevedések következtében azonban a valóságot voluntarisztikusan megkerülő szocialista realizmus csak a munkáslevelezők manipulálható közléseire s a riportirodalom szubjektív esetlegességeire korlátozza a munkás-társadalomrajzot. Az 1957-ben induló Munkásélet még ilyen körülmények közt is hivatást teljesít a munkásélet és az üzemi alkotómunka ábrázolásával. Az 1989 után bekövetkező társadalmi fordulatban a demokratikus stabilizálódás bizonytalansága, a növekvő gazdasági válság s a szakszervezetek újjászerveződésének kezdeti folyamata egyelőre nem kedvez sem a falukutatás, sem a munkás-társadalomrajz írásbeli folytatásának. (hu)
- Munkás-társadalomrajz – a munkások életviszonyainak tárgyilagos feldolgozása helyszíni tényfelvételek alapján. Már az első világháborút megelőző Braun Róbert elnöklete alatt Budapesten megalakult Szociográfiai Szakosztályának városra és falura egyaránt kiterjesztett társadalomrajzi kutatásakor felvetődött a munkás-társadalomrajz szükségessége, a két világháború között azonban a megoldatlan parasztkérdés a falukutatást hozta előtérbe. A Gaál Gábor szerkesztette Korunk e tájékozódás egyoldalúságának kiegészítése végett tett kísérletet az erdélyi munkás-társadalomrajz megteremtésére. E célból jelentette meg hasábjain Jordáky Lajos A kolozsvári ipari munkásság c. cikkét (1938/2, 3), majd Téglagyári munkások c. felmérését (1939/7-8). Nagy István Dolgozó leányok c. cikkével jelentkezett (1939/7-8), s egyidejűleg jelent meg Külváros c. munkája (Kolozsvár, 1939, bővítetten. Budapest, 1942). Ezt Bérmunkások c. hasonlóképpen szociográfiai feldolgozása követte (Kolozsvár, 1945). A munkás-társadalomrajz műfajába sorolhatók az 1950-es évektől az 1980-as évekig sűrűn megjelenő riportirodalom kötetei, köztük Dános Miklós, Marosi Barna, Mikó Ervin, Molnár H. Lajos, Orosz Irén, Tar Károly munkástárgyú novellái. Míg a Magyar gyári munkásság c. tanulmánygyűjtemény a Magyar Közgazdasági Társaság kiadásában (Budapest, 1940) megelégedett egy teljesen politikamentes "szociális helyzetkép"-pel, addig Jordáky Lajos a Népszava hasábjain (1941-43) élesen bírálja ugyan a népi írók "eszmei zűrzavarát", de a népi irodalom valóságszemléletében egy munkásirodalom "paraszt-népi testvérágá"-t ismeri fel. Az 1944 után kialakuló romániai viszonyok közt a valóságszemlélet jellemzi a munkás-társadalomrajz további kibontakozását, a bekövetkező balos megmerevedések következtében azonban a valóságot voluntarisztikusan megkerülő szocialista realizmus csak a munkáslevelezők manipulálható közléseire s a riportirodalom szubjektív esetlegességeire korlátozza a munkás-társadalomrajzot. Az 1957-ben induló Munkásélet még ilyen körülmények közt is hivatást teljesít a munkásélet és az üzemi alkotómunka ábrázolásával. Az 1989 után bekövetkező társadalmi fordulatban a demokratikus stabilizálódás bizonytalansága, a növekvő gazdasági válság s a szakszervezetek újjászerveződésének kezdeti folyamata egyelőre nem kedvez sem a falukutatás, sem a munkás-társadalomrajz írásbeli folytatásának. (hu)
|
