| dbo:abstract
|
- Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is). Ez az entitás lehet tárgy vagy élőlény, amelyet a beszélő térben mutat, de lehet olyan tárgy, élőlény, fogalom vagy cselekvés, történés is, melyről a beszélő azt jelzi, hogy ismert, mert már volt róla szó, vagy mert valamilyen okból jelen van a címzett tudatában. A magyar nyelv grammatikáiban megkülönböztetnek főnévi és melléknévi mutató névmást, bár az elsőnek lehet melléknévi funkciója is, az utóbbinak pedig főnévi funkciója is. Ugyanez a nézete a közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvek grammatikáinak is, de más nyelvek grammatikáiban a főnévi mutató névmásnak egyszerűen mutató névmásnak nevezett szó felel meg, a melléknévinek pedig egyesekben mutató determinánsnak, másokban mutató melléknévnek nevezett szó. Egyes nyelvekben (magyar, angol, közép-délszláv diarendszer) a determináns/melléknév alakja nem különbözik a névmásétól, másokban csaknem teljesen különbözik (francia), megint másokban részben különbözik (román). Nem ugyanaz a helyzet különböző nyelvekben a tekintetben sem, hogy két vagy több közelségi/távolsági fokot fejeznek ki a mutató névmások: a magyarban, az angolban, a franciában vagy a románban csak kettőt, a spanyolban vagy a közép-délszláv diarendszer nyelveiben hármat. (hu)
- Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is). Ez az entitás lehet tárgy vagy élőlény, amelyet a beszélő térben mutat, de lehet olyan tárgy, élőlény, fogalom vagy cselekvés, történés is, melyről a beszélő azt jelzi, hogy ismert, mert már volt róla szó, vagy mert valamilyen okból jelen van a címzett tudatában. A magyar nyelv grammatikáiban megkülönböztetnek főnévi és melléknévi mutató névmást, bár az elsőnek lehet melléknévi funkciója is, az utóbbinak pedig főnévi funkciója is. Ugyanez a nézete a közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvek grammatikáinak is, de más nyelvek grammatikáiban a főnévi mutató névmásnak egyszerűen mutató névmásnak nevezett szó felel meg, a melléknévinek pedig egyesekben mutató determinánsnak, másokban mutató melléknévnek nevezett szó. Egyes nyelvekben (magyar, angol, közép-délszláv diarendszer) a determináns/melléknév alakja nem különbözik a névmásétól, másokban csaknem teljesen különbözik (francia), megint másokban részben különbözik (román). Nem ugyanaz a helyzet különböző nyelvekben a tekintetben sem, hogy két vagy több közelségi/távolsági fokot fejeznek ki a mutató névmások: a magyarban, az angolban, a franciában vagy a románban csak kettőt, a spanyolban vagy a közép-délszláv diarendszer nyelveiben hármat. (hu)
|
