| dbo:abstract
|
- Myfit Libohova bég vagy Myfid Libohova bég, törökösen Mufid Libohova bég (albán Myfit/Myfid bej Libohova; Libohova, Oszmán Birodalom, 1876. július – Saranda, 1927. február 10.) albán politikus, diplomata. Albánia történelmének első belügyminisztere volt (1912–1913). Az elkövetkező években a Qemali- és a Përmeti-kormányok tagjaként irányította a külügyi (1913), az igazságügyi és vallásügyi (1914), valamint a hadügyi (1914) tárcát, majd Albánia történelmének első római nagyköveteként teljesített diplomáciai szolgálatot (1914). Az első világháborút követő időszakban olaszbarát tendenciák jelentek meg politikájában. Az olasz gyámkodással létrejött (1918–1920) külügy- és igazságügy-minisztere, miniszterelnök-helyettese volt. 1924-től Ahmet Zogu híveként ismét kormányzati pozíciókat töltött be, volt igazságügy- (1924, 1925), külügy- (1925) és pénzügyminiszter (1925). Nevéhez fűződik, egyben politikai bukását is előidézte az Albán Nemzeti Bank 1925. szeptemberi létrehozása, amellyel az olasz kormány rendkívül kedvező feltételekkel jutott a bankkoncesszióhoz, és kezdetét vette az az éveken át tartó folyamat, amely Albánia Olaszországtól való totális gazdasági függőségét eredményezte. (hu)
- Myfit Libohova bég vagy Myfid Libohova bég, törökösen Mufid Libohova bég (albán Myfit/Myfid bej Libohova; Libohova, Oszmán Birodalom, 1876. július – Saranda, 1927. február 10.) albán politikus, diplomata. Albánia történelmének első belügyminisztere volt (1912–1913). Az elkövetkező években a Qemali- és a Përmeti-kormányok tagjaként irányította a külügyi (1913), az igazságügyi és vallásügyi (1914), valamint a hadügyi (1914) tárcát, majd Albánia történelmének első római nagyköveteként teljesített diplomáciai szolgálatot (1914). Az első világháborút követő időszakban olaszbarát tendenciák jelentek meg politikájában. Az olasz gyámkodással létrejött (1918–1920) külügy- és igazságügy-minisztere, miniszterelnök-helyettese volt. 1924-től Ahmet Zogu híveként ismét kormányzati pozíciókat töltött be, volt igazságügy- (1924, 1925), külügy- (1925) és pénzügyminiszter (1925). Nevéhez fűződik, egyben politikai bukását is előidézte az Albán Nemzeti Bank 1925. szeptemberi létrehozása, amellyel az olasz kormány rendkívül kedvező feltételekkel jutott a bankkoncesszióhoz, és kezdetét vette az az éveken át tartó folyamat, amely Albánia Olaszországtól való totális gazdasági függőségét eredményezte. (hu)
|
