| dbo:abstract
|
- A második lyoni zsinat volt a római katolikus egyház 14. egyetemes tanácskozása, amit 1272. március 31-én hívott össze X. Gergely pápa, a zsinatra végül 1274-ben került sor a franciaországi Lyon városában. A zsinat összehívásának egyik legfőbb oka volt, hogy VIII. Mihály bizánci császár ígéretet tett arra, hogy nyugati katonai segítség fejében egyesíti az 1054 óta kettészakadt keresztény egyházat, és elismeri a fennhatóságát. A zsinatra több mint 500 püspök, 60 apát és több mint ezer küldött volt hivatalos, utóbbiak között voltak a korabeli egyetemek képviselői is. Az összegyűltek végül olyan sokan voltak, hogy nem fértek el Lyon városában, és a hivatalos meghívó nélkül érkezőket "Isten és a pápa áldásával" távozásra szólították fel. A tanácskozás főbb résztvevői között volt még I. Jakab aragóniai király, VIII. Mihály császár nagykövete, az ortodox egyház képviselői, valamint a tatárok kánjának küldöttei. Aquinói Szent Tamás szintén hivatalos volt a tanácskozásra, de útközben Frosinone városában meghalt. Szent Bonaventura részt vett az első négy ülésen, de július 15-én Lyon városában meghalt. Aragónia királysága mellett, amit a király személyesen képviselt, jelen voltak a német-római császár, valamint Anglia, Franciaország, Skócia, Spanyolország és Szicília királyainak képviselői is. Norvégiából, Svédországból, Magyarországról, Csehországból, a lengyel hercegségből és Dáciából is érkeztek küldöttek. A lyoni volt az első az egyházi zsinatok közül, amelyen az egyes nemzetek képviseltethették magukat az egyházi tanácskozáson. A zsinat két legfőbb témája a Szentföldre indítandó keresztes hadjárat, valamint a nagy egyházszakadás felszámolása volt. Az első tanácskozásra 1274. május 7-én került sor, ezt követte további öt május 18-án, június 4-én, július 6-án, valamint július 16-17-én. A zsinat végére 31 határozatot fogadtak el. A második tanácskozáson elfogadták a Zelus fidei határozatot, amely nem volt kötelező érvényű, de összefoglalta a szentföldi hadjárat veszedelmeire, a tervezett hadjárat finanszírozására, a kalózok kiátkozására, a keresztények közötti békére, az egyházszakadást előidéző görögökre, a keresztes hadjáratokon résztvevőre vonatkozó bűnbocsánati, valamint a zsinat ügyrendjére vonatkozó határozatokat. A jelenlévő görög küldöttek, a kereszténység egységének megőrzése érdekében, hozzájárultak a nikaia–konstantinápolyi hitvallás megváltoztatásához (a "filioque-vita"), és a résztvevők kikiáltották a keresztény egyház egységét. Ezt az utóbbi határozatot azonban VIII. Mihály utóda, II. Andronikosz bizánci császár később semmisnek nyilvánította. A zsinat emellett I. Rudolfot ismerte el a Német-római Birodalom császárjának, véget vetve az 1254-1273 között tartó nagy interregnumnak. A zsinat helyszínének kiválasztását nagyban befolyásolta, hogy az elnöklő X. Gergely pápa korábban lyoni pap volt, segítője, Péter ostiai püspök-bíboros, korábban Lyon érseke volt. (hu)
- A második lyoni zsinat volt a római katolikus egyház 14. egyetemes tanácskozása, amit 1272. március 31-én hívott össze X. Gergely pápa, a zsinatra végül 1274-ben került sor a franciaországi Lyon városában. A zsinat összehívásának egyik legfőbb oka volt, hogy VIII. Mihály bizánci császár ígéretet tett arra, hogy nyugati katonai segítség fejében egyesíti az 1054 óta kettészakadt keresztény egyházat, és elismeri a fennhatóságát. A zsinatra több mint 500 püspök, 60 apát és több mint ezer küldött volt hivatalos, utóbbiak között voltak a korabeli egyetemek képviselői is. Az összegyűltek végül olyan sokan voltak, hogy nem fértek el Lyon városában, és a hivatalos meghívó nélkül érkezőket "Isten és a pápa áldásával" távozásra szólították fel. A tanácskozás főbb résztvevői között volt még I. Jakab aragóniai király, VIII. Mihály császár nagykövete, az ortodox egyház képviselői, valamint a tatárok kánjának küldöttei. Aquinói Szent Tamás szintén hivatalos volt a tanácskozásra, de útközben Frosinone városában meghalt. Szent Bonaventura részt vett az első négy ülésen, de július 15-én Lyon városában meghalt. Aragónia királysága mellett, amit a király személyesen képviselt, jelen voltak a német-római császár, valamint Anglia, Franciaország, Skócia, Spanyolország és Szicília királyainak képviselői is. Norvégiából, Svédországból, Magyarországról, Csehországból, a lengyel hercegségből és Dáciából is érkeztek küldöttek. A lyoni volt az első az egyházi zsinatok közül, amelyen az egyes nemzetek képviseltethették magukat az egyházi tanácskozáson. A zsinat két legfőbb témája a Szentföldre indítandó keresztes hadjárat, valamint a nagy egyházszakadás felszámolása volt. Az első tanácskozásra 1274. május 7-én került sor, ezt követte további öt május 18-án, június 4-én, július 6-án, valamint július 16-17-én. A zsinat végére 31 határozatot fogadtak el. A második tanácskozáson elfogadták a Zelus fidei határozatot, amely nem volt kötelező érvényű, de összefoglalta a szentföldi hadjárat veszedelmeire, a tervezett hadjárat finanszírozására, a kalózok kiátkozására, a keresztények közötti békére, az egyházszakadást előidéző görögökre, a keresztes hadjáratokon résztvevőre vonatkozó bűnbocsánati, valamint a zsinat ügyrendjére vonatkozó határozatokat. A jelenlévő görög küldöttek, a kereszténység egységének megőrzése érdekében, hozzájárultak a nikaia–konstantinápolyi hitvallás megváltoztatásához (a "filioque-vita"), és a résztvevők kikiáltották a keresztény egyház egységét. Ezt az utóbbi határozatot azonban VIII. Mihály utóda, II. Andronikosz bizánci császár később semmisnek nyilvánította. A zsinat emellett I. Rudolfot ismerte el a Német-római Birodalom császárjának, véget vetve az 1254-1273 között tartó nagy interregnumnak. A zsinat helyszínének kiválasztását nagyban befolyásolta, hogy az elnöklő X. Gergely pápa korábban lyoni pap volt, segítője, Péter ostiai püspök-bíboros, korábban Lyon érseke volt. (hu)
|
