| dbo:abstract
|
- A második marokkói válságot (avagy agadiri válságot) a Marokkó helyzete körüli német-francia érdekellentét váltotta ki 1911 áprilisában és az év novemberéig tartott. Franciaország a nemzetközi szerződésekben garantált függetlenségű ország megszállására és gyarmatosítására törekedett, ami Németország gazdasági érdekeit sértette és ezért jelentős területi kompenzációkat remélt Franciaországtól Közép-Afrikában. A francia megszállás idején a német vezetés a Kamerun felől Németországba tartó Panther ágyúnaszádot a megszálló csapatoktól távol délre eső Agadir kikötőjében való kikötésre utasította, hogy ezzel jelezze a még meglévő német jelenlétet az országban és nyomatékot adjon az annexióért elvárt kompenzációs követeléseknek. Később két másik német hadihajó is kikötött itt, anélkül, hogy a parton bármiféle vállalkozásba kezdtek volna. Nagy-Britannia – tévesen – attól tartott, hogy a németek el akarják foglalni a kikötőt és haditengerészeti támaszponttá akarják kiépíteni, amivel Gibraltárnak ellenpólust létrehozva veszélyeztethetnék a Közel-Keletre és Nyugat-Afrikába tartó kereskedelmi útvonalaikat, ezért Franciaország mellett foglalt állást. A válság a német lépés után „agadiri párducugrás” (röviden párducugrás) néven is ismertté vált. A krízist a novemberben megkötött Marokkó–Kongó-szerződéssel sikerült rendezni. A Közép-Afrikában nyújtott francia területi kompenzációt a német közvélemény nagy része nem tartotta megfelelőnek és ez tovább szította a háborúpárti hangulatot. (hu)
- A második marokkói válságot (avagy agadiri válságot) a Marokkó helyzete körüli német-francia érdekellentét váltotta ki 1911 áprilisában és az év novemberéig tartott. Franciaország a nemzetközi szerződésekben garantált függetlenségű ország megszállására és gyarmatosítására törekedett, ami Németország gazdasági érdekeit sértette és ezért jelentős területi kompenzációkat remélt Franciaországtól Közép-Afrikában. A francia megszállás idején a német vezetés a Kamerun felől Németországba tartó Panther ágyúnaszádot a megszálló csapatoktól távol délre eső Agadir kikötőjében való kikötésre utasította, hogy ezzel jelezze a még meglévő német jelenlétet az országban és nyomatékot adjon az annexióért elvárt kompenzációs követeléseknek. Később két másik német hadihajó is kikötött itt, anélkül, hogy a parton bármiféle vállalkozásba kezdtek volna. Nagy-Britannia – tévesen – attól tartott, hogy a németek el akarják foglalni a kikötőt és haditengerészeti támaszponttá akarják kiépíteni, amivel Gibraltárnak ellenpólust létrehozva veszélyeztethetnék a Közel-Keletre és Nyugat-Afrikába tartó kereskedelmi útvonalaikat, ezért Franciaország mellett foglalt állást. A válság a német lépés után „agadiri párducugrás” (röviden párducugrás) néven is ismertté vált. A krízist a novemberben megkötött Marokkó–Kongó-szerződéssel sikerült rendezni. A Közép-Afrikában nyújtott francia területi kompenzációt a német közvélemény nagy része nem tartotta megfelelőnek és ez tovább szította a háborúpárti hangulatot. (hu)
|
