| dbo:abstract
|
- A méhfarkas (Philanthus triangulum) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe és a (Crabronidae) családjába tartozó faj. A magányos darázsfajok egyike. Európában és Észak-Afrikában él. A kifejlett darazsak virágporral és nektárral táplálkoznak, de lárváik számára háziméheket fognak. A nőstény minden lárvának egy kis üreget készít, és egy üregbe 3-6 lebénított méhet hord, majd lerakja petéjét. A lárvák táplálékigénye a nemüktől függ; a nőstényeknek eggyel több méhet kell elfogyasztaniuk, mint a hímeknek. Egy nőstény összesen akár 1000 méhet is elejthet, és a nőstények gyakran egymás közelében fészkelnek. A nem különböző fajai különböző méhfajokra vadásznak, de egyedül ez a faj fog háziméhet. Közép-Európában csak ezzel a fajjal táplálja utódait. Zsákmányát távolról látással veszi észre, és csak akkor lép be a szaglás, ha már néhány centiméterre megközelítette. Kísérletek szerint a méhszagú tárgyakra is lecsap. A támadás olyan gyors, hogy nem ad helyt védekezésnek: a darázs lábaival megragadja áldozatát, és fullánkjával mérget fecskendez belé. Ezután hátsó lábával megszorítja a zsákmány potrohát, amitől az elraktározott nektár kicsöpög. Ezt a méhfarkas felnyalja, majd a zsákmányt hátra fordított helyzetben lábaival fogva viszi fészkéhez, ami ismét látás alapján talál meg. Fészkének bejárata 1 cm átmérőjű, a kikapart föld karimát képez. Sík területeken a nőstény lezárja a bejáratot a különféle bogarak és fürkészdarazsak elleni védelmül. Ha falba ásta üregét, akkor nem zárja le. Az üreg akár 1 m hosszú is lehet. A fészek a csatorna végén levő tojásdad kamra 5-7 kamrával. A kikelő álca nyála elfolyósítja a méheket, és az álca ezt szívja fel, és csak a méhek páncélját hagyja meg. Pergamenszerű tokban bábozódik be úgy, hogy sem az üreg fenekét, sem az oldalsó falakat nem érinti. Sokáig azt feltételezték, hogy a méreg tartósítja, és csak lebénítja, és nem pusztítja el a méheket, így a méhek húsa friss marad. Azonban a Würzburg Egyetem biológiai központjában Erhard Strohm kutatócsoportjának kísérletsorozata szerint nem a méreg tartósítja a méheket, hanem az, hogy a méhfarkas jól átnyalogatja őket. Ezzel napokig megőrizték frissességüket, míg a csak méreggel kezelt méhek néhány órán belül megromlottak. Június közepétől figyelhető meg. A fekete-sárga rovar felismerhető nagy fejéről, közepükön vastagabb szárnyairól, a nőstény sörtéiről, és a szitakötőkhöz hasonló repülési technikájáról ismerhető fel. A nőstény testhossza 13–18 mm, a hím ennél jóval kisebb, 8–10 mm. Az álca fehér, és kukac formájú. Ha nagyon elszaporodik, akkor nagy károkat okoz a méhészetekben. Németországban volt olyan másfél hektáros terület, ahol összesen 1 millió 160 ezer elrabolt méh feküdt bénultan méhfarkasok fészkében. Védekezni ellene füvesítéssel lehet, vagy a területet agyaggal, kaviccsal, kőzúzalékkal borítani, és elhengerelni. Hűvösben a darázs kézzel is megfogható, ilyenkor nem tud szúrni. Megtalálható Európa nagy részén, és elterjedt Szibériától a melegebb éghajlatú füves pusztákig. Mivel ezen a területen erős az emberi beavatkozás, ezért a méhfarkasok száma csökken. Az Egyesült Királyságban sokáig ritka faj volt, és csak Isle of Wight és Suffolk szigetein voltak telepei. Azóta elterjedt, és még Yorkshire-ben is fellelték (2002). Státusa RDB2 (sebezhető), de ezt várhatóan meg fogják változtatni elszaporodása és terjeszkedése miatt. Újabb kutatások szerint a lárvákat antibiotikumokkal védi. Speciális csáp alatti mirigyeiben sztreptomicin baktériumokat tenyészt, amiket a sejt fedelére ken. A lárvák felveszik a baktériumokat, és gubójukba is beleszövik. Ez növeli túlélési esélyeiket, ugyanis a baktériumok által termelt anyagok védik a lárvát és a bábot a többi baktériumtól és a gombáktól. A méhfarkas legfőbb természetes ellensége a élősködő darázs. (hu)
- A méhfarkas (Philanthus triangulum) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe és a (Crabronidae) családjába tartozó faj. A magányos darázsfajok egyike. Európában és Észak-Afrikában él. A kifejlett darazsak virágporral és nektárral táplálkoznak, de lárváik számára háziméheket fognak. A nőstény minden lárvának egy kis üreget készít, és egy üregbe 3-6 lebénított méhet hord, majd lerakja petéjét. A lárvák táplálékigénye a nemüktől függ; a nőstényeknek eggyel több méhet kell elfogyasztaniuk, mint a hímeknek. Egy nőstény összesen akár 1000 méhet is elejthet, és a nőstények gyakran egymás közelében fészkelnek. A nem különböző fajai különböző méhfajokra vadásznak, de egyedül ez a faj fog háziméhet. Közép-Európában csak ezzel a fajjal táplálja utódait. Zsákmányát távolról látással veszi észre, és csak akkor lép be a szaglás, ha már néhány centiméterre megközelítette. Kísérletek szerint a méhszagú tárgyakra is lecsap. A támadás olyan gyors, hogy nem ad helyt védekezésnek: a darázs lábaival megragadja áldozatát, és fullánkjával mérget fecskendez belé. Ezután hátsó lábával megszorítja a zsákmány potrohát, amitől az elraktározott nektár kicsöpög. Ezt a méhfarkas felnyalja, majd a zsákmányt hátra fordított helyzetben lábaival fogva viszi fészkéhez, ami ismét látás alapján talál meg. Fészkének bejárata 1 cm átmérőjű, a kikapart föld karimát képez. Sík területeken a nőstény lezárja a bejáratot a különféle bogarak és fürkészdarazsak elleni védelmül. Ha falba ásta üregét, akkor nem zárja le. Az üreg akár 1 m hosszú is lehet. A fészek a csatorna végén levő tojásdad kamra 5-7 kamrával. A kikelő álca nyála elfolyósítja a méheket, és az álca ezt szívja fel, és csak a méhek páncélját hagyja meg. Pergamenszerű tokban bábozódik be úgy, hogy sem az üreg fenekét, sem az oldalsó falakat nem érinti. Sokáig azt feltételezték, hogy a méreg tartósítja, és csak lebénítja, és nem pusztítja el a méheket, így a méhek húsa friss marad. Azonban a Würzburg Egyetem biológiai központjában Erhard Strohm kutatócsoportjának kísérletsorozata szerint nem a méreg tartósítja a méheket, hanem az, hogy a méhfarkas jól átnyalogatja őket. Ezzel napokig megőrizték frissességüket, míg a csak méreggel kezelt méhek néhány órán belül megromlottak. Június közepétől figyelhető meg. A fekete-sárga rovar felismerhető nagy fejéről, közepükön vastagabb szárnyairól, a nőstény sörtéiről, és a szitakötőkhöz hasonló repülési technikájáról ismerhető fel. A nőstény testhossza 13–18 mm, a hím ennél jóval kisebb, 8–10 mm. Az álca fehér, és kukac formájú. Ha nagyon elszaporodik, akkor nagy károkat okoz a méhészetekben. Németországban volt olyan másfél hektáros terület, ahol összesen 1 millió 160 ezer elrabolt méh feküdt bénultan méhfarkasok fészkében. Védekezni ellene füvesítéssel lehet, vagy a területet agyaggal, kaviccsal, kőzúzalékkal borítani, és elhengerelni. Hűvösben a darázs kézzel is megfogható, ilyenkor nem tud szúrni. Megtalálható Európa nagy részén, és elterjedt Szibériától a melegebb éghajlatú füves pusztákig. Mivel ezen a területen erős az emberi beavatkozás, ezért a méhfarkasok száma csökken. Az Egyesült Királyságban sokáig ritka faj volt, és csak Isle of Wight és Suffolk szigetein voltak telepei. Azóta elterjedt, és még Yorkshire-ben is fellelték (2002). Státusa RDB2 (sebezhető), de ezt várhatóan meg fogják változtatni elszaporodása és terjeszkedése miatt. Újabb kutatások szerint a lárvákat antibiotikumokkal védi. Speciális csáp alatti mirigyeiben sztreptomicin baktériumokat tenyészt, amiket a sejt fedelére ken. A lárvák felveszik a baktériumokat, és gubójukba is beleszövik. Ez növeli túlélési esélyeiket, ugyanis a baktériumok által termelt anyagok védik a lárvát és a bábot a többi baktériumtól és a gombáktól. A méhfarkas legfőbb természetes ellensége a élősködő darázs. (hu)
|
| prop-hu:synonyms
|
- *Philanthus abdelcader (Lepeletier, 1845)
*Philanthus allionii (Dahlbom, 1845)
*Philanthus apivorus (Latreille, 1799)
*Philanthus discolor (Panzer, 1799)
*Philanthus pictus (Panzer, 1797)
*Crabro androgynus (Rossi, 1792)
*Philanthus ruspatrix
*Simblephilus triangulum
*Sphex scutellatus subsp. maculatus (Christ, 1791)
*Vespa fasciata Fourcroy, 1785
*Vespa limbata (Olivier, 1792)
*Vespa ruspatrix (Linnaeus, 1767)
*Vespa triangulum ( Fabricius, 1775) (hu)
- *Philanthus abdelcader (Lepeletier, 1845)
*Philanthus allionii (Dahlbom, 1845)
*Philanthus apivorus (Latreille, 1799)
*Philanthus discolor (Panzer, 1799)
*Philanthus pictus (Panzer, 1797)
*Crabro androgynus (Rossi, 1792)
*Philanthus ruspatrix
*Simblephilus triangulum
*Sphex scutellatus subsp. maculatus (Christ, 1791)
*Vespa fasciata Fourcroy, 1785
*Vespa limbata (Olivier, 1792)
*Vespa ruspatrix (Linnaeus, 1767)
*Vespa triangulum ( Fabricius, 1775) (hu)
|
