| dbo:abstract
|
- A Mészáros-effektus az a fő fizikai folyamat, amely átalakítja a primordiális fluktuációk spektrális teljesítménysűrűséget a (CDM) Univerzum nagyskálájú struktúraképződés elméletében. Ezt Mészáros Péter (teljes nevén: Mészáros Péter István) dolgozta ki 1974-ben, a sötét anyag fluktuációk viselkedését tanulmányozva a sugárzás-anyag egyensúly vöröseltolódás és a sugárzás lecsatolási vöröseltolódás között. Ebből az következik hogy a sötét anyag fluktuációk, amelyeket a jelenleg észlelhető nagyskálájú struktúrák előzőinek tekintünk, a sugárzással való kölcsönhatások hiányában a alatt egy sajátságos növekedésbe kezdenek, ami az eredeti fluktuációs spektrális teljesítménysűrűséget kezdi megváltoztatni, több időt adva arra hogy a jelen időpontra a fluktuációk galaxis- és galaxishalmaz-nagyságot el tudnak érni. Ennek a folyamatnak a kiszámitása egy egységes egyenlet bevezetésével történik, amely a sötét anyagbol és sugárzásbol álló plazmában kialakult sűrűségfluktuációk időfejlődését követi, , amiben , ezen belül a sűrűségfluktuáció, a változó, és az Univerzum tágulásának mértékskálája. Az egyenlet analitikai megoldásának van egy növekvő tagja, . Ez az eredmény Mészáros-effektus, ill. Mészáros-egyenlet néven ismeretes. A folyamat független attól, hogy a sötét anyag elemi részecskékből vagy makroszkopikus testekből áll.Meghatározó szerepe van a kozmológiai áttétel függvényben (transfer function) amely az eredeti fluktuációs spektrum változását leírja, és szerves része minden utána következő nagyskálájú struktúrafejlődési számításnak, pl.. Ennek az effektusnak a figyelembe vételével Mészáros 1975-ben kidolgozott egy galaxisképződési forgatókönyvet is, amely kifejezetten azt feltételezi, hogy a sötét anyag csillagtömegű fekete lyukakból áll. Az elképzelés azután keltett figyelmet, hogy 2015 óta gravitációshullám-detektorokkal csillagtömegű fekete lyukakat kezdtek észlelni (lásd például Alexander Kashlinsky cikkét). (hu)
- A Mészáros-effektus az a fő fizikai folyamat, amely átalakítja a primordiális fluktuációk spektrális teljesítménysűrűséget a (CDM) Univerzum nagyskálájú struktúraképződés elméletében. Ezt Mészáros Péter (teljes nevén: Mészáros Péter István) dolgozta ki 1974-ben, a sötét anyag fluktuációk viselkedését tanulmányozva a sugárzás-anyag egyensúly vöröseltolódás és a sugárzás lecsatolási vöröseltolódás között. Ebből az következik hogy a sötét anyag fluktuációk, amelyeket a jelenleg észlelhető nagyskálájú struktúrák előzőinek tekintünk, a sugárzással való kölcsönhatások hiányában a alatt egy sajátságos növekedésbe kezdenek, ami az eredeti fluktuációs spektrális teljesítménysűrűséget kezdi megváltoztatni, több időt adva arra hogy a jelen időpontra a fluktuációk galaxis- és galaxishalmaz-nagyságot el tudnak érni. Ennek a folyamatnak a kiszámitása egy egységes egyenlet bevezetésével történik, amely a sötét anyagbol és sugárzásbol álló plazmában kialakult sűrűségfluktuációk időfejlődését követi, , amiben , ezen belül a sűrűségfluktuáció, a változó, és az Univerzum tágulásának mértékskálája. Az egyenlet analitikai megoldásának van egy növekvő tagja, . Ez az eredmény Mészáros-effektus, ill. Mészáros-egyenlet néven ismeretes. A folyamat független attól, hogy a sötét anyag elemi részecskékből vagy makroszkopikus testekből áll.Meghatározó szerepe van a kozmológiai áttétel függvényben (transfer function) amely az eredeti fluktuációs spektrum változását leírja, és szerves része minden utána következő nagyskálájú struktúrafejlődési számításnak, pl.. Ennek az effektusnak a figyelembe vételével Mészáros 1975-ben kidolgozott egy galaxisképződési forgatókönyvet is, amely kifejezetten azt feltételezi, hogy a sötét anyag csillagtömegű fekete lyukakból áll. Az elképzelés azután keltett figyelmet, hogy 2015 óta gravitációshullám-detektorokkal csillagtömegű fekete lyukakat kezdtek észlelni (lásd például Alexander Kashlinsky cikkét). (hu)
|
