| dbo:abstract
|
- A NATO fonetikus ábécé, vagy hivatalos nevén az IRSA (International Radiotelephony Spelling Alphabet) a jelenleg legszélesebb körben használt és legelterjedtebb betűzési rendszer az angol nyelvterületen. Elsődlegesen azzal a céllal fejlesztették ki és tették mindenekelőtt katonai távközlési szabvánnyá, hogy az élőszóban váltott üzenetekben szereplő betűk és számjegyek egyértelműen, félreértést kizáróan hangozzanak el. Másodlagos cél volt az ilyen jellegű kommunikáció egységesítése. Egy köznapi beszélgetés során a szavak összekapcsolódása, a szövegkörnyezet (kontextus) és a hangsúly is segítenek a hallottak értelmezésében és megértésében. A beszélt nyelv számottevő adattöbbletet (redundanciát) tartalmaz az egyes nyelvi elemek, szavak önálló jelentésén felül, mely akkor is érthetővé teszi a közlendőt, ha a kommunikáló felek kiejtése, hallása nem kifogástalan, vagy a kommunikációs közeg (pl. telefonvonal vagy rádiókapcsolat) minősége kedvezőtlen. Ugyanakkor adatok, rövidítések, koordináták, azonosító kódok és még számtalan 'értelmetlen' beszédelem esetében e redundanciák hiányoznak, miközben azok egyértelműsége, pontossága kritikus lehet (repülésirányítás, hadvezetés, építőipar, stb.). A NATO fonetikus ábécé olyan kódszavakkal reprezentálja az angol ábécé egyes betűit, melynek ismerete, kiejtése és azonosítása egyértelmű a kommunikáció résztvevői számára, még azok eltérő anyanyelvűsége esetében is. A kódszavak annyira különbözőek, hogy félreérthetőségük esélye igen csekély. Bár eredetileg katonai célra szánták, elterjedt és általánosan használttá vált minden olyan területen, ahol az angol a kommunikáció nyelve. Talán a legnagyobb és legösszetettebb ilyen terület a nemzetközi légiközlekedés és légiforgalom irányítás. Az ábécé 26 betűből és 10 számból áll. Érdekesség, hogy az A-betűt reprezentáló Alfa és a J-betűt reprezentáló Juliett kódszavak nem angol írásmód szerint szerepelnek az ábécében. Ennek épp az az oka, hogy nem angol anyanyelvű használók számára is egyértelmű legyen a kiejtés. Az eredeti alpha írásmód a legtöbb európai nyelven nem f-ként ejtendő lenne, az angolokon kívül csak a franciák számára volna természetes. Az eredeti írásmód szerinti Juliet pedig épp a franciák miatt nem működne jól, mert a francia szóvégi egyszeres 't' néma. Mindemellett a szavak kiejtésének pontossága nem lényeges, hiszen éppen azért választottak ehhez a kódnyelvhez katonai és repülési szövegekben ritkán előforduló, könnyen felismerhető, nemzetközi szavakat, hogy az angol, magyar, spanyol vagy japán akcentus ellenére is mindenhol felismerhetőek legyenek. A többjegyű számokat számjegyenként kell kimondani. Rádiófrekvencia megadásakor és más esetekben szükség lehet tizedes tört megadására is. Ilyen esetben a tizedespont helyén a decimal szó használata az igazán szabatos, de az angol point szót is sokat használják. (hu)
- A NATO fonetikus ábécé, vagy hivatalos nevén az IRSA (International Radiotelephony Spelling Alphabet) a jelenleg legszélesebb körben használt és legelterjedtebb betűzési rendszer az angol nyelvterületen. Elsődlegesen azzal a céllal fejlesztették ki és tették mindenekelőtt katonai távközlési szabvánnyá, hogy az élőszóban váltott üzenetekben szereplő betűk és számjegyek egyértelműen, félreértést kizáróan hangozzanak el. Másodlagos cél volt az ilyen jellegű kommunikáció egységesítése. Egy köznapi beszélgetés során a szavak összekapcsolódása, a szövegkörnyezet (kontextus) és a hangsúly is segítenek a hallottak értelmezésében és megértésében. A beszélt nyelv számottevő adattöbbletet (redundanciát) tartalmaz az egyes nyelvi elemek, szavak önálló jelentésén felül, mely akkor is érthetővé teszi a közlendőt, ha a kommunikáló felek kiejtése, hallása nem kifogástalan, vagy a kommunikációs közeg (pl. telefonvonal vagy rádiókapcsolat) minősége kedvezőtlen. Ugyanakkor adatok, rövidítések, koordináták, azonosító kódok és még számtalan 'értelmetlen' beszédelem esetében e redundanciák hiányoznak, miközben azok egyértelműsége, pontossága kritikus lehet (repülésirányítás, hadvezetés, építőipar, stb.). A NATO fonetikus ábécé olyan kódszavakkal reprezentálja az angol ábécé egyes betűit, melynek ismerete, kiejtése és azonosítása egyértelmű a kommunikáció résztvevői számára, még azok eltérő anyanyelvűsége esetében is. A kódszavak annyira különbözőek, hogy félreérthetőségük esélye igen csekély. Bár eredetileg katonai célra szánták, elterjedt és általánosan használttá vált minden olyan területen, ahol az angol a kommunikáció nyelve. Talán a legnagyobb és legösszetettebb ilyen terület a nemzetközi légiközlekedés és légiforgalom irányítás. Az ábécé 26 betűből és 10 számból áll. Érdekesség, hogy az A-betűt reprezentáló Alfa és a J-betűt reprezentáló Juliett kódszavak nem angol írásmód szerint szerepelnek az ábécében. Ennek épp az az oka, hogy nem angol anyanyelvű használók számára is egyértelmű legyen a kiejtés. Az eredeti alpha írásmód a legtöbb európai nyelven nem f-ként ejtendő lenne, az angolokon kívül csak a franciák számára volna természetes. Az eredeti írásmód szerinti Juliet pedig épp a franciák miatt nem működne jól, mert a francia szóvégi egyszeres 't' néma. Mindemellett a szavak kiejtésének pontossága nem lényeges, hiszen éppen azért választottak ehhez a kódnyelvhez katonai és repülési szövegekben ritkán előforduló, könnyen felismerhető, nemzetközi szavakat, hogy az angol, magyar, spanyol vagy japán akcentus ellenére is mindenhol felismerhetőek legyenek. A többjegyű számokat számjegyenként kell kimondani. Rádiófrekvencia megadásakor és más esetekben szükség lehet tizedes tört megadására is. Ilyen esetben a tizedespont helyén a decimal szó használata az igazán szabatos, de az angol point szót is sokat használják. (hu)
|
