| dbo:abstract
|
- A nagy oxigenizációs esemény (Great Oxygenation Event, GOE), más néven oxigénkatasztrófa vagy oxigénkrízis, a paleoproterozoikum földtörténeti idő során, körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőtt történt drasztikus környezeti változás volt, melynek során jelentősen megnőtt a Föld légkörének molekuláris oxigéntartalma (O2). A neoarchaikum időben (2,8–2,5 milliárd évvel ezelőtt) megjelentek azok az fotoszintetizáló élőlények, melyek számára az oxigén nem volt többé toxikus anyagcsere-melléktermék (a korábban létező szervezeteknek ugyanis az anaerob körülmények kedveztek). Ezek legnagyobbrészt cianobaktériumok lehettek. Az oxigénkatasztrófáig eltelő több százmillió év alatt és utána is folyamatosan termelték az oxigént. A különbség az volt, hogy míg korábban a vas(II)-oxid (FeO) és különböző szerves anyagok biztosították a szabad oxigén folyamatos megkötését, körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőttig ezen ásványok telítődtek és nem voltak képesek több oxigént megkötni. Ezzel megkezdődhetett az oxigén felgyülemlése a légkörben. Az egyre növekvő oxigénszint az anaerob életformák nagy arányú kihalását okozhatta, ezért ez lehetett minden idők egyik legnagyobb kihalási eseménye (innen az „oxigénkatasztrófa” elnevezés). (hu)
- A nagy oxigenizációs esemény (Great Oxygenation Event, GOE), más néven oxigénkatasztrófa vagy oxigénkrízis, a paleoproterozoikum földtörténeti idő során, körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőtt történt drasztikus környezeti változás volt, melynek során jelentősen megnőtt a Föld légkörének molekuláris oxigéntartalma (O2). A neoarchaikum időben (2,8–2,5 milliárd évvel ezelőtt) megjelentek azok az fotoszintetizáló élőlények, melyek számára az oxigén nem volt többé toxikus anyagcsere-melléktermék (a korábban létező szervezeteknek ugyanis az anaerob körülmények kedveztek). Ezek legnagyobbrészt cianobaktériumok lehettek. Az oxigénkatasztrófáig eltelő több százmillió év alatt és utána is folyamatosan termelték az oxigént. A különbség az volt, hogy míg korábban a vas(II)-oxid (FeO) és különböző szerves anyagok biztosították a szabad oxigén folyamatos megkötését, körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőttig ezen ásványok telítődtek és nem voltak képesek több oxigént megkötni. Ezzel megkezdődhetett az oxigén felgyülemlése a légkörben. Az egyre növekvő oxigénszint az anaerob életformák nagy arányú kihalását okozhatta, ezért ez lehetett minden idők egyik legnagyobb kihalási eseménye (innen az „oxigénkatasztrófa” elnevezés). (hu)
|
