| dbo:abstract
|
- A napszeizmológia (helioszeizmológia) a Nap belső dinamikus struktúrájának megismerésével foglalkozik. A szoláris oszcillációk vizsgálata révén nyert frekvenciaadatok lehetővé teszik a hőtani, illetve mágnesességi jellemzők feltárását. Ezek hozzájárulnak a csillagok fejlődésének pontosabb megértéséhez, a hosszú időintervallumokon át ívelő energiatranszport folyamatok feltérképezéséhez. Ilyen például a földi élet számára létfontosságú 11 éves napciklus jelensége. A Nap – fizikai és egyéb jellemzőit tekintve – átlagos csillagnak tekinthető a galaxisban, mégis szubjektív értelemben egyedinek mondható, hiszen relatív közelsége miatt a legjobban megfigyelhető csillag. Ez nem csupán a felszíni, látható attribútumait érinti, hanem a módszerek kifinomultságának fejlődése okán a mélyebb rétegeit, valamint a magot szintúgy. A csillagokat általában sugárzó frekvenciájuk (n,l,m) vagy felszíni reflexiós tulajdonságaik alapján rendszerezik. A Nap belseje két fő részből áll: a belső zónából – ahol az energia sugárzás formájában transzportálódik, illetve a külső konvektív (áramlási) zónából, mely a Nap térfogatának 30%-át foglalja el. Ez utóbbi rész valószínűsíthető módon az oszcillációs (periodikus) zóna is egyben. A gerjesztési mechanizmus sztochasztikus folyamat, mely a gravitációs hullámok 3–10 perces oszcillációs periódusában is nyomon követhető. A kevert amplitúdó periódusának nagyságrendje mintegy 200 ms−1. A napfelszíni oszcilláció rendszerint az abszorpciós spektrum Doppler-eltolódásával követhető nyomon, mely az atmoszféra alacsonyabb rétegeiben keletkezik. Az oszcillációs adatokból nyert információk révén kétféle módon is megközelíthető az ún. szoláris belső struktúra. Az első a rezonancia effektusok vizsgálata, majd az oszcilláció sajátfrekvenciájának meghatározása. A második lehetőség a felszín két vagy több pontján keletkező hullámok terjedési sebességének mérése. A Nap saját vibrációs szintjének frekvenciáit a rendszer energiaspektrumának analízise révén kapjuk meg. A szeizmológiai kutatások alapvető technikái perturbációs analízisek folyamata, mely integráns információs kapcsolatot tart fenn az oszcillációs adatok és a Nap belső struktúrája között. Ezeket a jellegzetességeket ezután egy lineáris inverziós technikával, például a legkisebb négyzetek módszerével összesítik. A helioszeizmikus inverzió, valamint a struktúra inverzió nagy mennyiségű adathalmazzal dolgozik, ezért a megfelelő algoritmusok alkalmazása nagyon fontos. (hu)
- A napszeizmológia (helioszeizmológia) a Nap belső dinamikus struktúrájának megismerésével foglalkozik. A szoláris oszcillációk vizsgálata révén nyert frekvenciaadatok lehetővé teszik a hőtani, illetve mágnesességi jellemzők feltárását. Ezek hozzájárulnak a csillagok fejlődésének pontosabb megértéséhez, a hosszú időintervallumokon át ívelő energiatranszport folyamatok feltérképezéséhez. Ilyen például a földi élet számára létfontosságú 11 éves napciklus jelensége. A Nap – fizikai és egyéb jellemzőit tekintve – átlagos csillagnak tekinthető a galaxisban, mégis szubjektív értelemben egyedinek mondható, hiszen relatív közelsége miatt a legjobban megfigyelhető csillag. Ez nem csupán a felszíni, látható attribútumait érinti, hanem a módszerek kifinomultságának fejlődése okán a mélyebb rétegeit, valamint a magot szintúgy. A csillagokat általában sugárzó frekvenciájuk (n,l,m) vagy felszíni reflexiós tulajdonságaik alapján rendszerezik. A Nap belseje két fő részből áll: a belső zónából – ahol az energia sugárzás formájában transzportálódik, illetve a külső konvektív (áramlási) zónából, mely a Nap térfogatának 30%-át foglalja el. Ez utóbbi rész valószínűsíthető módon az oszcillációs (periodikus) zóna is egyben. A gerjesztési mechanizmus sztochasztikus folyamat, mely a gravitációs hullámok 3–10 perces oszcillációs periódusában is nyomon követhető. A kevert amplitúdó periódusának nagyságrendje mintegy 200 ms−1. A napfelszíni oszcilláció rendszerint az abszorpciós spektrum Doppler-eltolódásával követhető nyomon, mely az atmoszféra alacsonyabb rétegeiben keletkezik. Az oszcillációs adatokból nyert információk révén kétféle módon is megközelíthető az ún. szoláris belső struktúra. Az első a rezonancia effektusok vizsgálata, majd az oszcilláció sajátfrekvenciájának meghatározása. A második lehetőség a felszín két vagy több pontján keletkező hullámok terjedési sebességének mérése. A Nap saját vibrációs szintjének frekvenciáit a rendszer energiaspektrumának analízise révén kapjuk meg. A szeizmológiai kutatások alapvető technikái perturbációs analízisek folyamata, mely integráns információs kapcsolatot tart fenn az oszcillációs adatok és a Nap belső struktúrája között. Ezeket a jellegzetességeket ezután egy lineáris inverziós technikával, például a legkisebb négyzetek módszerével összesítik. A helioszeizmikus inverzió, valamint a struktúra inverzió nagy mennyiségű adathalmazzal dolgozik, ezért a megfelelő algoritmusok alkalmazása nagyon fontos. (hu)
|
