| dbo:abstract
|
- A necuke (根付) a 17. században kialakított japán kisplasztikai műfaj, amely praktikus célokra szolgált (a szó a ne "gyökér" és a cuke "rögzíteni" összetételből ered). A hagyományos japán viseleten — mint a és a kimonó — nem található zseb, viszont a viselőiknek szükségük volt valamiféle tárolóra a személyes holmijaik, mint például a pipa, a dohány, a pénz, a pecsét és a gyógyszer számára. Ezt úgy oldották meg, hogy az ilyen tárgyakat a selyemövükhöz (obi) zsinórral függesztett tárolókba helyezték. Ezek a tárolók lehettek erszények, fonott kosárkák, de a legelterjedtebbek a részletesen megmunkált dobozok voltak (inró), amelyet a zsinóron csúsztatható nevezetű gyöngyök tartottak csukva. Bármilyen alakja is volt a doboznak, a rögzítő, ami a selyemövhöz erősítette a zsinórt, egy faragott gombszerű pecek, a necuke volt. A necuke, csakúgy mint az inró és az odzsime, idővel a kizárólagosan haszonelvű eszközökből nagy művészi értékkel rendelkező és rendkívüli kézműves hozzáértésről tanúskodó darabok lettek. Ezen tárgyak kialakítási szempontjukból a történelemhez visszanyúlóan reflektálnak a japán folklór és életvitel sajátosságaira. A necukék készítésének virágkora az Edo-korra (1615–1868) tehető. Még ma is készülnek ilyen művek, amiket az Egyesült Királyságban, Európában, Amerikában és Japánban magas áron lehet beszerezni. Olcsóbb reprodukciók a múzeumokban és szuvenírboltokban is vásárolhatóak. A tisztán dekoratív célokat szolgáló gyakran ugyancsak a necuke-készítőknek tulajdoníthatóak. (hu)
- A necuke (根付) a 17. században kialakított japán kisplasztikai műfaj, amely praktikus célokra szolgált (a szó a ne "gyökér" és a cuke "rögzíteni" összetételből ered). A hagyományos japán viseleten — mint a és a kimonó — nem található zseb, viszont a viselőiknek szükségük volt valamiféle tárolóra a személyes holmijaik, mint például a pipa, a dohány, a pénz, a pecsét és a gyógyszer számára. Ezt úgy oldották meg, hogy az ilyen tárgyakat a selyemövükhöz (obi) zsinórral függesztett tárolókba helyezték. Ezek a tárolók lehettek erszények, fonott kosárkák, de a legelterjedtebbek a részletesen megmunkált dobozok voltak (inró), amelyet a zsinóron csúsztatható nevezetű gyöngyök tartottak csukva. Bármilyen alakja is volt a doboznak, a rögzítő, ami a selyemövhöz erősítette a zsinórt, egy faragott gombszerű pecek, a necuke volt. A necuke, csakúgy mint az inró és az odzsime, idővel a kizárólagosan haszonelvű eszközökből nagy művészi értékkel rendelkező és rendkívüli kézműves hozzáértésről tanúskodó darabok lettek. Ezen tárgyak kialakítási szempontjukból a történelemhez visszanyúlóan reflektálnak a japán folklór és életvitel sajátosságaira. A necukék készítésének virágkora az Edo-korra (1615–1868) tehető. Még ma is készülnek ilyen művek, amiket az Egyesült Királyságban, Európában, Amerikában és Japánban magas áron lehet beszerezni. Olcsóbb reprodukciók a múzeumokban és szuvenírboltokban is vásárolhatóak. A tisztán dekoratív célokat szolgáló gyakran ugyancsak a necuke-készítőknek tulajdoníthatóak. (hu)
|
