| dbo:abstract
|
- A Nemzetek Szövetsége mandátum bizonyos területek jogi státusza volt, amelyek az első világháború után egyik ország ellenőrzése alól egy másiké alá kerültek, illetve az a jogi keret, amely tartalmazta azokat a nemzetközileg elfogadott feltételeket, amelyek alapján valaki a Nemzetek Szövetsége nevében igazgatott egy területet. Az ilyen mandátumok egy egyezmény és egy alkotmány vonásait egyaránt viselték, tartalmaztak kisebbségi jogi klauzulákat és a Nemzetközi Bírósághoz való fordulás jogát. A népszövetségi mandátumok rendszerét a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikkelye hozta létre és 1919. június 28-án lépett hatályba. Miután a Népszövetséget a második világháború után feloszlatták, a jaltai konferencia úgy döntött, hogy a megmaradt mandátumokat helyezzék az ENSZ gondnoksága alá, és később vitassák meg és döntsék el a sorsukat. A legtöbb mandátum így – Délnyugat-Afrika kivételével – Egyesült Nemzetek gyámság lett. A mandátumrendszer két alapelven nyugodott: az egyik, hogy a területet nem foglalták el, a másik, hogy a területet civilizációs kötelességként őslakói javára igazgassák. A Nemzetközi Bíróság Délnyugat-Afrika ügyében 1950-ben adott tanácsadó véleményében kifejtette, hogy a mandátum nem jelent sem területátadást, sem az afeletti szuverenitás átruházását. (hu)
- A Nemzetek Szövetsége mandátum bizonyos területek jogi státusza volt, amelyek az első világháború után egyik ország ellenőrzése alól egy másiké alá kerültek, illetve az a jogi keret, amely tartalmazta azokat a nemzetközileg elfogadott feltételeket, amelyek alapján valaki a Nemzetek Szövetsége nevében igazgatott egy területet. Az ilyen mandátumok egy egyezmény és egy alkotmány vonásait egyaránt viselték, tartalmaztak kisebbségi jogi klauzulákat és a Nemzetközi Bírósághoz való fordulás jogát. A népszövetségi mandátumok rendszerét a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikkelye hozta létre és 1919. június 28-án lépett hatályba. Miután a Népszövetséget a második világháború után feloszlatták, a jaltai konferencia úgy döntött, hogy a megmaradt mandátumokat helyezzék az ENSZ gondnoksága alá, és később vitassák meg és döntsék el a sorsukat. A legtöbb mandátum így – Délnyugat-Afrika kivételével – Egyesült Nemzetek gyámság lett. A mandátumrendszer két alapelven nyugodott: az egyik, hogy a területet nem foglalták el, a másik, hogy a területet civilizációs kötelességként őslakói javára igazgassák. A Nemzetközi Bíróság Délnyugat-Afrika ügyében 1950-ben adott tanácsadó véleményében kifejtette, hogy a mandátum nem jelent sem területátadást, sem az afeletti szuverenitás átruházását. (hu)
|
