| dbo:abstract
|
- A nimfák az ókori görög folklór és mitológiában természeti, alacsonyabb rangú női istenségek vagy szellemlények. A görög istennőktől eltérően a nimfákat általában a természet megszemélyesítésének tekintették, akik jellemzően egy adott helyhez vagy tájhoz kötődnek, és általában gyönyörű leányként ábrázolták őket. A szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. A nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak – az élet mozgalmasságát mutatják be. Istenek, istennők kísérői; ők Artemisz vadásznői, Apollón prófétái, Dionüszosz – a mulatozás és a fák istenének – partnerei (sőt Dionüszosz szerelme, Alphesziboia is nimfa), megjelennek a pásztoristenek, Pán és Hermész oldalán, de szívesen rajta felejtik szemüket a szép, délceg halandókon is. (hu)
- A nimfák az ókori görög folklór és mitológiában természeti, alacsonyabb rangú női istenségek vagy szellemlények. A görög istennőktől eltérően a nimfákat általában a természet megszemélyesítésének tekintették, akik jellemzően egy adott helyhez vagy tájhoz kötődnek, és általában gyönyörű leányként ábrázolták őket. A szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. A nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak – az élet mozgalmasságát mutatják be. Istenek, istennők kísérői; ők Artemisz vadásznői, Apollón prófétái, Dionüszosz – a mulatozás és a fák istenének – partnerei (sőt Dionüszosz szerelme, Alphesziboia is nimfa), megjelennek a pásztoristenek, Pán és Hermész oldalán, de szívesen rajta felejtik szemüket a szép, délceg halandókon is. (hu)
|
