| dbo:abstract
|
- A nomogram (ritkábban számolóábra) több változós függvények síkbeli ábrázolására és az egymáshoz tartozó értékek meghatározására szolgáló ábra. Rendszerint skálákat tartalmaz, amelyekre az ismert értékek felvihetők, és egy skálát az eredmény leolvasásához. Nomogram segítségével egy háromváltozós függvény tetszőleges két változójának ismeretében meghatározható az ismeretlen harmadik. A számítógépek elterjedése előtt a nomogramokat széles körben használták főleg mérnöki számításoknál, de más területeken is. A nomogram segítségével meghatározott érték pontossága korlátozott, függ a skálák és a jelölések használatának pontosságától, de nagy előnye, hogy igen gyors módszer és tájékoztatást ad használójának arról is, hogy a kiinduló értékek kis változtatása hogyan hat az eredményre. Descartes-koordináták helyett párhuzamos koordináta-rendszert alkalmaznak. Bonyolultabb függvények esetén gyakran görbe vonalakat használnak a könnyebb szerkesztés és leolvasás érdekében. Az eredmény úgy kapható meg, hogy a független változók értékét összekötjük egy egyenes szakasszal; ahol ez metszi a harmadik tengelyt, ott van az ismeretlen értéke. A nomogramok elméletét több korábbi felfedezés után Philbert Maurice d'Ocagne francia matematikus (1862-1938) dolgozta ki és terjesztette el széles körben főleg műszaki alkalmazások számára. A nomogramoknak az idők folyamán sokféle változatát fejlesztették ki, de a legtöbb három alaptípusba, a pontsoros, vonalsereges vagy hálózati és vegyes típusba sorolható. A felhasználónak nem kellett értenie a logarléchez, a táblázatok kezeléséhez vagy az egyenletekhez, még behelyettesíteni sem kellett. Sok nomogram további jelölésekkel él, mint színezések vagy címkék, amelyek mindegyike hasznos a felhasználó számára. Készítői úgy tervezték, hogy csak a releváns szakaszok szerepeljenek rajta. (hu)
- A nomogram (ritkábban számolóábra) több változós függvények síkbeli ábrázolására és az egymáshoz tartozó értékek meghatározására szolgáló ábra. Rendszerint skálákat tartalmaz, amelyekre az ismert értékek felvihetők, és egy skálát az eredmény leolvasásához. Nomogram segítségével egy háromváltozós függvény tetszőleges két változójának ismeretében meghatározható az ismeretlen harmadik. A számítógépek elterjedése előtt a nomogramokat széles körben használták főleg mérnöki számításoknál, de más területeken is. A nomogram segítségével meghatározott érték pontossága korlátozott, függ a skálák és a jelölések használatának pontosságától, de nagy előnye, hogy igen gyors módszer és tájékoztatást ad használójának arról is, hogy a kiinduló értékek kis változtatása hogyan hat az eredményre. Descartes-koordináták helyett párhuzamos koordináta-rendszert alkalmaznak. Bonyolultabb függvények esetén gyakran görbe vonalakat használnak a könnyebb szerkesztés és leolvasás érdekében. Az eredmény úgy kapható meg, hogy a független változók értékét összekötjük egy egyenes szakasszal; ahol ez metszi a harmadik tengelyt, ott van az ismeretlen értéke. A nomogramok elméletét több korábbi felfedezés után Philbert Maurice d'Ocagne francia matematikus (1862-1938) dolgozta ki és terjesztette el széles körben főleg műszaki alkalmazások számára. A nomogramoknak az idők folyamán sokféle változatát fejlesztették ki, de a legtöbb három alaptípusba, a pontsoros, vonalsereges vagy hálózati és vegyes típusba sorolható. A felhasználónak nem kellett értenie a logarléchez, a táblázatok kezeléséhez vagy az egyenletekhez, még behelyettesíteni sem kellett. Sok nomogram további jelölésekkel él, mint színezések vagy címkék, amelyek mindegyike hasznos a felhasználó számára. Készítői úgy tervezték, hogy csak a releváns szakaszok szerepeljenek rajta. (hu)
|
