| dbo:abstract
|
- Novaja Zemlja (Új-föld; oroszul: Новая Земля) két fő szigetből álló, Oroszországhoz tartozó szigetcsoport Európa legtávolabbi északkeleti vidékén, a szárazföldtől északra, a Jeges-tengerben. Területe körülbelül 90 650 km². A (é. sz. 76° 42′ 10″, k. h. 69° 05′ 42″) Európa legkeletibb pontja. A szárazföld és a szigetcsoport között a húzódik, a két szigetet pedig a választja el egymástól. A két fő szigetből az északit Északi-szigetnek (Szevernij osztrov), a délit Déli-szigetnek (Juzsnij osztrov) nevezik. A Novaja Zemlja választja el a Barents-tengert a Kara-tengertől. Területét hegyek és völgyek tagolják; a sziget tulajdonképpen az Urál hegység folytatása a tengerben. Legmagasabb pontja 1070 m. Az északi szigeten sok a gleccser, míg a délin tundra éghajlat uralkodik. Természeti kincsei a réz, az ólom és a cink. Lakossága körülbelül 100 fő, akik halászatból és fókavadászatból tartják fenn magukat. A sziget őslakosai a nyenyecek, a sziget azonban nem része a Nyenyec autonóm körzetnek, a helyi igazgatás az Arhangelszki terület és részben közvetlenül az Oroszországi Föderáció hatóságainak van alárendelve. Az oroszok a XI. század óta tudnak Novaja Zemljáról, amikor novgorodi kereskedők jártak arra. A nyugat-európaiak az Északkeleti átjáró keresése közben találtak rá a XVI. században – az első partraszálló volt 1553-ban. Willem Barents 1596-ban megkerülte az Északi-sziget legészakibb pontját, és áttelelt az északkeleti parton, de a visszaúton életét vesztette. Ezen az úton térképezték fel a szigetcsoport nyugati partvonalát. (hu)
- Novaja Zemlja (Új-föld; oroszul: Новая Земля) két fő szigetből álló, Oroszországhoz tartozó szigetcsoport Európa legtávolabbi északkeleti vidékén, a szárazföldtől északra, a Jeges-tengerben. Területe körülbelül 90 650 km². A (é. sz. 76° 42′ 10″, k. h. 69° 05′ 42″) Európa legkeletibb pontja. A szárazföld és a szigetcsoport között a húzódik, a két szigetet pedig a választja el egymástól. A két fő szigetből az északit Északi-szigetnek (Szevernij osztrov), a délit Déli-szigetnek (Juzsnij osztrov) nevezik. A Novaja Zemlja választja el a Barents-tengert a Kara-tengertől. Területét hegyek és völgyek tagolják; a sziget tulajdonképpen az Urál hegység folytatása a tengerben. Legmagasabb pontja 1070 m. Az északi szigeten sok a gleccser, míg a délin tundra éghajlat uralkodik. Természeti kincsei a réz, az ólom és a cink. Lakossága körülbelül 100 fő, akik halászatból és fókavadászatból tartják fenn magukat. A sziget őslakosai a nyenyecek, a sziget azonban nem része a Nyenyec autonóm körzetnek, a helyi igazgatás az Arhangelszki terület és részben közvetlenül az Oroszországi Föderáció hatóságainak van alárendelve. Az oroszok a XI. század óta tudnak Novaja Zemljáról, amikor novgorodi kereskedők jártak arra. A nyugat-európaiak az Északkeleti átjáró keresése közben találtak rá a XVI. században – az első partraszálló volt 1553-ban. Willem Barents 1596-ban megkerülte az Északi-sziget legészakibb pontját, és áttelelt az északkeleti parton, de a visszaúton életét vesztette. Ezen az úton térképezték fel a szigetcsoport nyugati partvonalát. (hu)
|
