| dbo:abstract
|
- A nyelvföldrajz mindenekelőtt vizsgálati módszer és szemlélet, amely nyelvészeti és a nyelvészeten túlmutató kérdésekre a maga sajátos eszközeivel és módszereivel ad választ. A nyelv három fődimenziója közül (térbeliség, időbeliség, társadalmiság) a térbeliséget vizsgálja, illetve az időbeliség és társadalmiság szempontját is a térbeliség felől közelíti meg. A nyelvföldrajzot – valamint a t – legszélesebb értelemben „”-ként értelmezhetjük, s ily módon hatókörébe tartozhatnak a nyelvek közötti érintkezés problémái (areális nyelvészet) és a nyelven belüli táji változatok, a nyelvjárások kérdései. A nyelvföldrajz a nyelvi variabilitást a térben ábrázolja, a nyelvi jelenségeket térkép(ek)re vetíti, a térbeli összefüggéseket rendszerszerűnek elfogadva, belőlük nyelvi és nyelven kívüli következtetéseket von le. A nyelvföldrajz mint nyelvészeti szakkifejezés tükörszó, mely számos más nyelv hasonló összetételével (vö. német Sprachgeographie, angol linguistic geography stb.) egyetemben a nyelv földrajzi, azaz térbeli vizsgálatára utal. E fogalom újabb keletű, inkább a nyelvközi kutatásokban alkalmazott latin-görög alapú szinonimája a geolingvisztika. (hu)
- A nyelvföldrajz mindenekelőtt vizsgálati módszer és szemlélet, amely nyelvészeti és a nyelvészeten túlmutató kérdésekre a maga sajátos eszközeivel és módszereivel ad választ. A nyelv három fődimenziója közül (térbeliség, időbeliség, társadalmiság) a térbeliséget vizsgálja, illetve az időbeliség és társadalmiság szempontját is a térbeliség felől közelíti meg. A nyelvföldrajzot – valamint a t – legszélesebb értelemben „”-ként értelmezhetjük, s ily módon hatókörébe tartozhatnak a nyelvek közötti érintkezés problémái (areális nyelvészet) és a nyelven belüli táji változatok, a nyelvjárások kérdései. A nyelvföldrajz a nyelvi variabilitást a térben ábrázolja, a nyelvi jelenségeket térkép(ek)re vetíti, a térbeli összefüggéseket rendszerszerűnek elfogadva, belőlük nyelvi és nyelven kívüli következtetéseket von le. A nyelvföldrajz mint nyelvészeti szakkifejezés tükörszó, mely számos más nyelv hasonló összetételével (vö. német Sprachgeographie, angol linguistic geography stb.) egyetemben a nyelv földrajzi, azaz térbeli vizsgálatára utal. E fogalom újabb keletű, inkább a nyelvközi kutatásokban alkalmazott latin-görög alapú szinonimája a geolingvisztika. (hu)
|
