| dbo:abstract
|
- A nyelvészetben a nyelvi univerzálé olyan törvényszerűség jellegű kategória, vonás, viszony, tendencia, amelyeket minden emberi nyelvben meglévőnek tartanak, bár a nyelvek nagyon különbözőek számos tekintetben. Vannak fonológiai, grammatikai, szemantikai, lexikai, pragmatikai, stilisztikai stb. univerzálék, tehát a nyelv mindegyik területén megtalálhatók. Már az ókorban Arisztotelész gondolatában felmerült, hogy minden nyelv közös elveken alapszik. Ő alapozta meg az általános grammatikát, azon igyekezve, hogy elméletet dolgozzon ki a mondatról mint a formális logika aspektusáról. A középkorban (13–14. század) a skolasztikusok a nyelvi univerzalizmus első képviselőiként azt vallották, hogy a gondolkodás alapvetően meghatározza a nyelvet, tehát, mivel minden ember ugyanúgy (racionálisan) gondolkodik, a nyelvek között csakis felszíni különbségek lehetnek, míg lényegileg egyformák. Az általános grammatika gondolata újból megjelent a 17. században, amikor egy francia grammatika fejtette ki, abból kiindulva, hogy az emberi nyelv mint a gondolat tükörképe ítéleteket fejez ki, ami a különféle nyelvekben egyetemes logikai sémák szerint valósul meg. Az univerzálék kutatása iránti érdeklődés 1960 után erősödött fel, főleg amerikai nyelvész kutatásaival, majd többek között Noam Chomsky amerikai nyelvész, az univerzális grammatikára vonatkozó munkáival, a nagyobb keretén belül. Ezek a kutatások fontosak a nyelvtanulás folyamatának megvilágosítása érdekében, és a gépi fordítás terén. A nyelvi univerzálék megállapítására két mód van. Az egyik empirikus. Ezzel az általánosítások nagyon nagy számú nyelv elemzésén és összehasonlításán alapszanak, amelyek körét bármikor ki lehet bővíteni újabb nyelvek felfedezése és összehasonlításba való bevonása nyomán. A másik mód Chomskytól származik. Ez kisebb számú nyelvből indul ki, amelyek alapján olyan nyelvi modellt igyekeznek kikövetkeztetni, amely minden nyelv leírására alkalmas. Ez a modell egyetemes elvek és szabályok tárát tartalmazza, valamint alapkategóriák tárát. Az univerzálék kutatása karöltve halad a nyelvtipológiáéval, mivel a tipológiai paraméterek kiválasztása az egyetemes kategóriák és tulajdonságok tárából történik. (hu)
- A nyelvészetben a nyelvi univerzálé olyan törvényszerűség jellegű kategória, vonás, viszony, tendencia, amelyeket minden emberi nyelvben meglévőnek tartanak, bár a nyelvek nagyon különbözőek számos tekintetben. Vannak fonológiai, grammatikai, szemantikai, lexikai, pragmatikai, stilisztikai stb. univerzálék, tehát a nyelv mindegyik területén megtalálhatók. Már az ókorban Arisztotelész gondolatában felmerült, hogy minden nyelv közös elveken alapszik. Ő alapozta meg az általános grammatikát, azon igyekezve, hogy elméletet dolgozzon ki a mondatról mint a formális logika aspektusáról. A középkorban (13–14. század) a skolasztikusok a nyelvi univerzalizmus első képviselőiként azt vallották, hogy a gondolkodás alapvetően meghatározza a nyelvet, tehát, mivel minden ember ugyanúgy (racionálisan) gondolkodik, a nyelvek között csakis felszíni különbségek lehetnek, míg lényegileg egyformák. Az általános grammatika gondolata újból megjelent a 17. században, amikor egy francia grammatika fejtette ki, abból kiindulva, hogy az emberi nyelv mint a gondolat tükörképe ítéleteket fejez ki, ami a különféle nyelvekben egyetemes logikai sémák szerint valósul meg. Az univerzálék kutatása iránti érdeklődés 1960 után erősödött fel, főleg amerikai nyelvész kutatásaival, majd többek között Noam Chomsky amerikai nyelvész, az univerzális grammatikára vonatkozó munkáival, a nagyobb keretén belül. Ezek a kutatások fontosak a nyelvtanulás folyamatának megvilágosítása érdekében, és a gépi fordítás terén. A nyelvi univerzálék megállapítására két mód van. Az egyik empirikus. Ezzel az általánosítások nagyon nagy számú nyelv elemzésén és összehasonlításán alapszanak, amelyek körét bármikor ki lehet bővíteni újabb nyelvek felfedezése és összehasonlításba való bevonása nyomán. A másik mód Chomskytól származik. Ez kisebb számú nyelvből indul ki, amelyek alapján olyan nyelvi modellt igyekeznek kikövetkeztetni, amely minden nyelv leírására alkalmas. Ez a modell egyetemes elvek és szabályok tárát tartalmazza, valamint alapkategóriák tárát. Az univerzálék kutatása karöltve halad a nyelvtipológiáéval, mivel a tipológiai paraméterek kiválasztása az egyetemes kategóriák és tulajdonságok tárából történik. (hu)
|
