| dbo:abstract
|
- A nyílgyökérfélék vagy marantafélék (Marantaceae) a gyömbérvirágúak rendjének (Zingiberales) egyik családja. Taxonómiai helyzete a korábbi rendszerekben is hasonló volt. Kládot alkotnak a kannafélék családjával (Cannaceae), így azokat gyakran egy családba egyesítik, és két alcsaládra osztják: Cannoideae és Marantoideae. A nyílgyökér név nem utal semmilyen morfológiai sajátosságra, hanem a növény eredeti indián nevének angolosítása révén jött létre. A család morfológiai sajátosságait az alábbi pontokban összegezve találhatók. Ebbe a családba tartoznak a zebralevélfélék is.
* Lágy szárú évelő, rizómás növények, olykor tekintélyes méretet is elérhetnek, a legtöbbjük viszont alacsony termetű marad. Ismeretesek közöttük liánszerű növények is, melyek a trópusi esőerdők növényei.
* Alaktanilag jól elkülöníthető a levélalap, levélnyél és a -lemez. Az egész családra jellemző bélyeg a levélnyél ízületszerűen megduzzadt, szőrszálakkal borított vége. A levéllemez színbéli változatossága miatt egyes fajok szobai dísznövények lettek.
* A virágzat füzér vagy fejecske. Előfordul az is, hogy a fellevelek hónaljából oldalágak indulnak ki, és bugára emlékeztető virágzatot hoznak létre. A virágok hímnősek és szimmetrikusak, és 5, 3 tagú körből állnak. A takarórendszer pártára és csészelevelekre különül. A csészék megőrzik önállóságukat, de a szirmok alapjuknál összenőve pártacsövet hoznak létre. A szirmok közül a hátsó rendszerint nagyobb a többinél.
* A porzók közül csak egy fertilis, a többi vagy sziromszerű képletté, vagy erősen egyszerűsödött sztaminódiummá alakult. Egyes porzók a pártacső falához nőttek, mások kiszélesedett, megduzzadt párnalevéllé alakultak.
* A magház alsó állású, 3 rekeszű (2 gyakran elcsökevényesedik), a termő bibéje karéjos. A termő által kiválasztott nektár csalogatja a rovarokat, mely a pártacső alján gyűlik össze. A magházból toktermés fejlődik. A családba 32 nemzetség mintegy 350 faja tartozik. Legnagyobb faj- és egyedszámban Dél-Amerika és Nyugat-Afrika esőerdeiben élnek, Ázsiában a Maláj-félszigeten és Japánban elterjedtek. (hu)
- A nyílgyökérfélék vagy marantafélék (Marantaceae) a gyömbérvirágúak rendjének (Zingiberales) egyik családja. Taxonómiai helyzete a korábbi rendszerekben is hasonló volt. Kládot alkotnak a kannafélék családjával (Cannaceae), így azokat gyakran egy családba egyesítik, és két alcsaládra osztják: Cannoideae és Marantoideae. A nyílgyökér név nem utal semmilyen morfológiai sajátosságra, hanem a növény eredeti indián nevének angolosítása révén jött létre. A család morfológiai sajátosságait az alábbi pontokban összegezve találhatók. Ebbe a családba tartoznak a zebralevélfélék is.
* Lágy szárú évelő, rizómás növények, olykor tekintélyes méretet is elérhetnek, a legtöbbjük viszont alacsony termetű marad. Ismeretesek közöttük liánszerű növények is, melyek a trópusi esőerdők növényei.
* Alaktanilag jól elkülöníthető a levélalap, levélnyél és a -lemez. Az egész családra jellemző bélyeg a levélnyél ízületszerűen megduzzadt, szőrszálakkal borított vége. A levéllemez színbéli változatossága miatt egyes fajok szobai dísznövények lettek.
* A virágzat füzér vagy fejecske. Előfordul az is, hogy a fellevelek hónaljából oldalágak indulnak ki, és bugára emlékeztető virágzatot hoznak létre. A virágok hímnősek és szimmetrikusak, és 5, 3 tagú körből állnak. A takarórendszer pártára és csészelevelekre különül. A csészék megőrzik önállóságukat, de a szirmok alapjuknál összenőve pártacsövet hoznak létre. A szirmok közül a hátsó rendszerint nagyobb a többinél.
* A porzók közül csak egy fertilis, a többi vagy sziromszerű képletté, vagy erősen egyszerűsödött sztaminódiummá alakult. Egyes porzók a pártacső falához nőttek, mások kiszélesedett, megduzzadt párnalevéllé alakultak.
* A magház alsó állású, 3 rekeszű (2 gyakran elcsökevényesedik), a termő bibéje karéjos. A termő által kiválasztott nektár csalogatja a rovarokat, mely a pártacső alján gyűlik össze. A magházból toktermés fejlődik. A családba 32 nemzetség mintegy 350 faja tartozik. Legnagyobb faj- és egyedszámban Dél-Amerika és Nyugat-Afrika esőerdeiben élnek, Ázsiában a Maláj-félszigeten és Japánban elterjedtek. (hu)
|
